Mágia

"Emlékszem rá, egyszer megvert apu, mert rossz voltam, sarokba állított. Sírtam, s gyűlöltem őt nagyon, mert közben ásított. A könnyeimmel köröket rajzoltam a falra, s titkos jelt a körökre, ne verjen meg többé soha, és tűnjön el örökre. Most nincs velünk. Elment nagyon sok napja már, s az oviban utálom azt, akit este az apja vár. Anyu azt mondja, itthagyott, de eljön majd, ha véget ér a per, csak én tudom, miattam nem jöhet, hiszen én tüntettem el."
(Ranschburg Jenő: Mágia)