Megpecsételt összetartozás

Viola mindennap pontban négykor kibaktat a dűlő bejárójához, ahol hatéves unokájára vár. Ágikát - tanyán élő társaival együtt - különbusz szállítja reggelente otthonról a központi iskolába és óvodába, délután fél ötkor pedig vissza.

Családi körBalogh Mária2005. 04. 29. péntek2005. 04. 29.
Megpecsételt összetartozás

A tanyabeli szomszédoknak sokáig sejtelmük sem volt arról, miért él kettesben Viola és Ágika. Amikor pedig a kislány szülei felől érdeklődtek, az idős asszony csak legyintett. Nem mondott semmit, magába zárta fájdalmát.
Ereje sem lett volna sorra venni, hogy Ágikát háromhetes korában komisz anyja végleg elhagyta. Azóta egyetlenegyszer látta: akkor, amikor Violával és a gyámügyes főelőadóval arról egyeztetett, hogy örökre lemond a gyermekről a nagymama javára. Különösebb hercehurca és anyai meghatottság nélkül. Váltig állította, ő csak megesett Viola fiától, pénze meg nem volt arra, hogy elvetesse a gyermeket. A férfi haláláig másként emlékezett. Szerinte szerelem volt a javából.
Viola már régen nem firtatja a keserédes múltat. Előtte mindig is egyetlen cél lebegett: Ágika végleges örökbefogadása. Ezért küzdött hosszú éveken át, no és azért, hogy a gyermekvédő hivataltól alkalmanként felbukkanó irodisták mindent rendben találjanak szerény, de patyolattiszta hajlékukban. Ágika eltartása negyvenezer forintnyi nyugdíjából igazi bűvészmutatvány Viola számára. Ráadásul amíg Ágika sorsa nem tisztázódott, szociális juttatást sem kapott a kislány után.
Éveken át megbékélve éltek sorsukkal, elérhetetlen után sosem vágyakoztak. Leszámítva azt az egyet, amire az asszony feltette az életét. Többször sírva kérte a gyámhivatal munkatársait, hadd fogadja végre örökbe unokáját. Hiába. A törvény az törvény, mondták, majd a paragrafusról kezdtek beszélni neki, ami örökbefogadás esetén negyvenöt évnél húzza meg a lehetséges korkülönbséget gyermek és felnőtt között. Ez pedig Viola és Ágika esetében az ötvenötöt is meghaladja...
"Akkor most mi legyen?" - tépelődött éjszakánként az asszony. Nemrég eszébe jutott egy sokat hallott név. Egy olyan emberé, akit már a tévé képernyőjén is gyakran látott, s aki egyszer Budapestről érkezett vizsgálódni az ügyükben. Előkereste az állampolgári jogok biztosának helyettesétől korábban érkezett levelet. Ennek üzenete lett Viola minden reménysége.
Az asszony harmadnap vonatra ült, ment a fővárosba, s óhaját tisztelettel előadta a biztosnak. Mondandója után újabb biztatást kapott, végleges választ csak hetek múlva. A paragrafusok erdejében találtak egy pontot, ami segítségül szolgálhatott. Ágika mára végleges elhelyezést nyert Violánál, pecsétes papírral szentesítve összetartozásukat.

Ezek is érdekelhetnek