Önként vállalt mókuskerék

A munkaalkoholisták vagy más néven munkamániások nem csupán arról ismerhetők fel, hogy sokat dolgoznak. Mindannyiunk életében lehetnek szakaszok, mikor külső körülmények vagy belső indíttatás hatására fokozottabb teljesítményre kényszerülünk, ettől még nem számítunk betegnek.
- Probléma akkor van, ha a munka mellett az élet egyéb fontos dolgai - a családi, baráti kapcsolatok - háttérbe szorulnak, és a személy elveszíti azt a képességét, hogy bármi másra figyelni tudjon - mondja dr. Fodor László, a Pécsi Egyesített Egészségügyi Intézmények Lelki Egészségvédő és Gondozó Intézetének pszichiáter főorvosa.
A munkaalkoholizmus korunk betegsége. Sok munkahelyen ma már elvárás a megfeszített tempó, és ha valaki este hat előtt távozik, arra ferde szemmel néznek a kollégák. Egy ideig kényszerből túlóráznak, aztán - ahogy az alkohol vagy drog esetében - már nincs megállás. Ördögi kör ez, amiből nagyon nehéz kiszállni.

Fenyeget a kiégés veszélye
- Én inkább az önértékelés oldaláról közelíteném meg a jelenséget, hiszen elérhet ez bárkit, képzettségtől, munkakörtől és nemtől függetlenül - folytatja a pszichiáter. - A lelkileg egészséges, kiegyensúlyozott ember nagyjából tisztában van az értékeivel, lehetőségeivel és természetesen a korlátaival is. Mindnyájunknak van egy képe önmagáról, aminek persze fontos része a mindennapi alkotótevékenység. A munkaalkoholisták esetében azonban a belső önértékelés bizonytalanná válik, és ezt a bizonytalanságot a munkában való túlzott teljesítménnyel próbálják kompenzálni. A munka önértékelésük kizárólagos pillérévé válik.
{p}
Mindez hosszú távon a kiégés veszélyével fenyeget. Elfogy a motiváció, elhamvad a tűz, a lelkesedés és a munka teherré válik. Egy ilyen alkalmazott a munkáltatónak sem válik javára, mert bár reggeltől estig dolgozik, de egy idő után már pontatlanul, fásultan és rossz beosztással végzi tevékenységét. Előbb-utóbb pedig megjelenhetnek nála a pszichoszomatikus betegség tünetei.
- Tartós fáradékonyság, rossz közérzet, alvászavarok, koncentrálási nehézség, majd gyomorpanaszok, vérnyomás-ingadozás, fokozott izomfeszülések jöhetnek. Kialakulhat az úgynevezett feszültség típusú, tarkó táji nyomó fejfájás, amivel nagyon sok ember küszködik. Mindez magában hordozza az öngyógyítás veszélyét, mikor alkohollal vagy különböző gyógyszerekkel próbálják átmenetileg oldani a panaszokat. Így könnyen eshet a páciens egyik szenvedélybetegségből a másikba - hívja fel a figyelmet Fodor László.

Ki a mókuskerékből!
A problémával általában csak akkor kerülnek orvoshoz a betegek, ha elveszítik a munkájukat és vele együtt személyiségük meghatározó részét, vagy ha a munkaalkoholizmust kísérő pszichoszomatikus problémák elhatalmasodnak rajtuk. Hogy senki ne jusson idáig, abban az egymásra figyelő, a teljesítménykényszer uralma előtt nem meghajló közeg, egy jó család és a barátok segíthetnek. Azok az emberek, akik, ha látják szerettükön a jeleket, képesek finoman, együtt érző, aggódó odafigyeléssel mellé állni, és segíteni a változtatásban. Minden, ami kimozdítja az önként vállalt, de már teherként megélt mókuskerékből, és ráirányítja figyelmét az élet apró szépségeire, természetes örömforrásaira - legyen az kirándulás, aktív sport vagy egy jó beszélgetés -, erőt adhat számára, hogy visszataláljon a munka rabságából a valóban sokszínű és oly sok örömet rejtegető világunkba.