PET-nem

Illetve, a fenét tőle! Azokat a forintokat mi adjuk össze. Mi, betegek. Vagy leendő betegek. Az OEP csak összegyűjti. Aztán - állam az államban - eldönti, hogy az egészségügyben mit támogat.A PET-centrumokat például nem támogatja.
A PET, a pozitronemissziós tomográfia mint módszer nem csoda, de a mai orvostudományban a képalkotó diagnosztika csúcsa. Viszonylag precíz, az ultrahangnál, a CT-nél, a spirál CT-nél jóval pontosabb, háromdimenziós térképet rajzol a test belsejéről. Ma a legkorszerűbb eszköz a rák okozta korai elváltozások, az áttétek felderítésére, a jó-, illetve rosszindulatú daganatok megkülönböztetésére, a szív és az agy állapotának feltérképezésére.
A közép-európai országok között Magyarországon találjuk messze a legkevesebb PET-centrumot: egyetlenegyet, Debrecenben. Szlovákiában - ha hinni lehet az állami adatszolgáltatásnak - három, Csehországban kilenc, Ausztriában tucatnál is több helyen alkalmazzák. Szlovákiában hat-, Csehországban kilenc-, Ausztriában nyolcmillióan élnek. Magyarországon tízmillióan. És még csak tervbe sincs véve a PET-centrumok bővítése.
Ijesztő aránytalanságok. Látja ezt mindenki, csak a magyar egészségügy irányítói nem akarják látni. A debreceni központban évente csupán pár ezer vizsgálatot képesek elvégezni, miközben hazánkban évente több tízezer új rákos betegre lelnek, nem is beszélve az új agy- és szívbetegekről. Korai felismerésükkel ezrek életét menthetnénk, hosszabbíthatnánk, könnyíthetnénk meg, s megtakaríthatnánk a kezelésükre fordított súlyos pénzeket.
Egy-egy ilyen központ beindítása nem olcsó, nagyjából egymilliárd forint. A magántőke azonban így is nagy fantáziát lát benne: megvennék a berendezést, ha az OEP némiképp támogatná. De nem támogatja. S nemcsak a beszerzéséhez, de a működtetéséhez sem hajlandó segítséget adni. Több befektetőcsoport ennek hiányában is be akarja indítani a vállalkozást. A hírek szerint kilenc-tíz kórházban, klinikán várnák a pácienseket. Ám természetesen üzleti alapon: egy vizsgálat száz-háromszázezer forintba kerülne.
Lesznek, akik meg tudják majd fizetni. De még többen, akik nem. Ők felkerülnek majd az állami egészségügy vánszorgó szalagjára. S eltűnődhetnek: a PET-re nemet mondó döntéshozók, ha baj van, hová viszik majd a hozzátartozójukat? Az ingyenes vagy a fizetős centrumok valamelyikébe?