Együttélősdi

Elképzelem, ahogy belefújok a sípomba: család, vigyázz, sorakozó, kezdődik az oktatás! Hazaértél, vedd le a sáros cipődet, ügyesen. Mossál kezet. Mosd ki a mosdót, amiben kezet mostál. Nem, nem dobjuk le a táskát és a kabátot, a helyére tesszük. Enni? Enni lehet, azért van anyátok, hogy főzzön, melegítsd meg. Persze, kenyeret is lehet hozzá, itt a csodakés és itt a kenyér, friss, azért van anyátok, hogy vegyen, a vágás után azonban kicsi tenyerünkben összegyűjtjük a morzsát (szemétre vele), és azután folytatjuk az étkezést, tiszta kézzel. (Úgy látszik, van, ami évek alatt vérré vált, te vagy, kicsim, a Kis Tudós, Tudásnak meg Ismétlés az anyja, jó név, bevállalom!)
Tanfolyamunk elmélyült figyelmet követel a családban élőktől a "toalett tudománya" című tantárgyból. Emlékszem a három-négy éves fiamra, a lázas igyekezetre, a lelkesedésre, hogy már egyedül is rá tud ülni, jelenti, ha kész, alig 30-35 méter papír elhasználása után már tisztának is érezte magát. Emlékszem, hogy bevezettük a "Készen vagyok!" felkiáltást, hogy a gyerek helyett a suvickolást felnőtt végezze el, beleértve a gyermeki és a toaletti hátsók tisztogatását. Hát kérem, felnőtt gyerekeknek felnőtt kurzust indítunk! Ha a szorgos és személyes használatban kifogy a toalettguriga, dolgunk végeztével csendesen távozunk. Ezt a családi szokást járványosan veszélyesnek minősítettük, és felhívjuk a felhasználók figyelmét nevezett papírguriga pótlására. Nos - figyelem! - guriga csonkja le (pár lépéssel arrébb a szemétbe be), új kövér csomag beállítása a régi helyére. Ennyi. Nem lehet kifogás (nincs kéznél másik, mert van), erre van anyátok, gondoskodik, tehát van. Gondoskodik, tehát minden van.
Különórát szánunk a telefon használatának okítására. Tudjuk, hogy ügyes a család, manapság mindenki tud telefonálni, viszik a káposztaföldre a mobiltelefont a nénikék, viszik a játszótérre a nagycsoportos óvodások, ha nem is tud mindenki sms-t küldeni, de a programozott családtagokat hívni szinte bárki. Különóránkat a telefon használata és a telefonszámla közötti összefüggés matematikájára szánjuk. Csevegni, csacsogni az merészeljen, aki saját keresetéből ki is fizeti. Ott van még a legtöbb családban a vezetékes készülék is, na ki fizeti a számláját? Talált: nem az, aki órákat beszélget csúcsidőben, hét közben, sokszor, sok kis osztálytárssal.
Családi tanfolyamunk felveszi órái közé a fürdőszoba használatának zűrös időbeosztását (lásd még logisztika és önmenedzselés című kurzusunkat), az ajándékozás lélektana (kinek mit vegyél), a vendégek fogadása, köszöntése és utólagos kritizálása című előadást, a "mit tehet meg a gyerek, ha nincs otthon egy felnőtt sem?" című törvénytervezet megvitatását és egyéb fontos témákat.
Úgy hallom, hogy családom tagjai szövetkeznek, és tanfolyamot akarnak szervezni  "hogyan hagyjuk békén kicsi és nagy gyermekeinket?" címmel. Vajon kinek szánják okulásul?!