Esélyt vesztett kisbabák

Boglárka és Viktória 2003 augusztusában született. Édesanyjuk, Licsicsányiné Oláh Zsuzsanna a huszonkilencedik héten, az ikerterhességek esetén szokásos megfigyelésre feküdt be a szentesi kórházba úgy, hogy semmiféle panasza nem volt. Kezelőorvosa többször is biztosította, hogy a gyermekek kicsik, de máskülönben teljesen egészségesek.
A felvételt követő napon újra megvizsgálták, fájdalmat érzett, a méhlepény hamarosan levált - a szülést nem lehetett visszatartani. Ekkor derült ki, hogy nagyobb a baj, mint gondolták: Boglárkának a lába elhalt és mumifikálódott.
A kicsiket azonnal a szegedi koraszülött intenzívre szállították, ahol az orvosok több hónapon keresztül küzdöttek az életükért. Testvére sorvadt végtagja az egyébként sértetlen Viktóriának olyan súlyos baktériumfertőzést és tüdőgyulladást okozott, amelyet nagy dózisban kellett oxigénnel kezelni. Ez végeredményben oda vezetett, hogy a retinája levált, vagyis valószínűleg megvakult.
Hogy Boglárka lábával mi történt, azt utólag csak találgatni lehet, mivel ezt az információt a szülést követő zárójelentés nem tartalmazza. Talán az a legvalószínűbb, hogy a köldökzsinór tekeredett a kislány combjára - de akkor is furcsa, hogy ezt az előzetes vizsgálatok során nem vették észre, holott tizenegy ultrahangfelvétel is készült az ikrekről.
{p}
Miután a kicsik megszülettek, a császármetszés után huszonnégy órával az anyukát személyautóval vitték Szegedre, hogy dönthessen gyermeke sorsáról - beleegyezik a kicsi lábamputációjába, vagy hagyja a kicsit meghalni.
- Ha három gyermekünk mellé elvállaltuk az ikreket úgy, hogy egészségesnek tudtuk őket, akkor vállalnunk kell őket, akárhogy is alakult közben az életük. Nincsen olyan szülő, aki ezt máshogy gondolná - mondja határozottan az édesanya.
Licsicsányi Péter csanyteleki háza szép, de félkész, az ikrek érkezése óta minden pénzüket a gyerekekre költik. A kicsik növekednek és fejlődnek. Viktória lassabban, hiszen nem lát, Boglárka gyorsabban, ő már beszél és járna - csakhogy nincs mivel.Magyarországon egyedül a Promobil nevű gyártó tud csecsemőknek művégtagot készíteni. Ez azonban merev, mint régen a faláb, derékban sem lehet meghajlítani, csak ha a szülő levetkőzteti a gyereket, és átállítja a tépőzárat - így viszont Bogi nem tud megtanulni járni. Hiszen ő menne, hajolna, guggolna, megfogná és a szájába venné a tárgyakat, mint minden kíváncsi kisgyerek.
A házaspár egy Amerikában élő rokontól tudomást szerzett ugyan egy ottani cégről, amely derékban, csípőben, bokában hajló műlábat gyárt gyerekeknek - csakhogy itthon ilyet kétéves kornál előbb nem finanszíroz a társadalombiztosítás. Ráadásul később is csak akkor, ha a kicsi már tud állni. Bogi menni szeretne, de erre nem képes merev műlábbal, így elesik.
- Viki is nyújtja a kezét, mert ő nem lát. Ha Boglárka kapna egy olyan művégtagot, amivel tudna járni, már segíthetne, hogy Vikinek is megtanítsam ugyanezt - fakad ki az anyuka.
És sorolja a gondokat. Rögtön az első probléma, hogy hiába finanszíroz a tb, ha a gyorsan növekvő kisgyereknél sokkal gyakrabban kell cserélni a drága ortopédiai eszközt, mint egy felnőtt esetében - viszont új művégtag csak kétévente jár.
Két hónap múlva Bogi kétéves lesz. Csakhogy hiába kaphat akkortól rendes műlábat, ha ezt megfelelő méretben, a gyors növekedés követésére alkalmas módon Magyarországon senki nem tudja elkészíteni - és úgy tűnik, hogy senki nem is akarja megtanulni, holott van rá külföldi példa, hogy ez lehetséges.
- Minden politikus egyenlő esélyekről beszél - sóhajt nagyot az édesapa, Licsicsányi Péter -, de ennek a babának nincs esélye. Csak mert magyarnak született, nem kaphatja meg azt a művégtagot, amellyel teljes életet élhetne.