Ha kezdődik az elbutulás II.

Sohasem egy ember betegsége a szellemi leépülés. Nem tudni, ki szenved jobban: aki magán viseli - anélkül, hogy tudatában lenne - a hanyatlás jeleit, vagy aki ápolja és ellátja egyre kiszolgáltatottabbá váló hozzátartozóját, végignézve lassú tönkremenetelét.

Családi körKemény Krisztina2005. 06. 10. péntek2005. 06. 10.
Ha kezdődik az elbutulás II.

Nagyon fontos, hogy a szellemileg leépülő beteget a lehető legtovább megtartsuk eredeti környezetében. Sok apró ötlettel - például egyszerű, áttekinthető környezet kialakításával, a lakáson belüli tájékozódást könnyítő nyilak, feliratok készítésével, a családtagok fényképeinek kihelyezésével - segíthetjük egyre nehézkesebbé váló életvitelét. Mindemellett romló memóriája edzéséről, intellektuális képességei tréningezéséről sem feledkezhetünk meg.
- A módszer egyénenként változik - mondja Kiss Miklósné, a Mohácsi Egyesített Szociális Intézet igazgatója, akinek intézménye demens betegek napközi otthonos és bentlakásos ellátását egyaránt vállalja. - A lényeg, hogy beszéltetni, foglalkoztatni kell őket, és visszavezetni azokhoz a régi dolgokhoz, amikre még emlékeznek. Van, aki gyönyörűen szaval, kézimunkázik vagy énekel. Rendszeresen tornázunk, sétálunk velük, mivel a mozgásigényük általában nagy. Vannak apró praktikák is: egy demens emberhez soha nem szólunk hátulról, nem érintjük meg a vállát, nem karolunk belé, mert az agressziót szül. Időnként szellemi vetélkedőket rendezünk. Módszereinket a tapasztalat alakította, mert sajnos a demencia kezelése ma még gyerekcipőben jár.
A folyamatos szellemi leépüléssel sújtott beteg mellett nélkülözhetetlen egy olyan személy jelenléte, akinek feladata a betegség előrehaladtával egyre nő. A felügyelet a betegség utolsó szakaszaiban már huszonnégy órás szolgálatot jelent. Ma Magyarországon a demenciával küszködő családok az otthoni ápolásra semmilyen támogatást nem kapnak. Szakképzett ápoló felvételét önerőből a legtöbb esetben nem tudják finanszírozni, így a gondozást általában hozzátartozó vállalja fel, akinek ezért le kell mondania munkájáról és jövedelméről.
Bár a szociális hálón még nagy lyukak tátongnak, több téren tapasztalható előrelépés. Vannak már olyan napközi otthonok, amelyek az egészséges nyugdíjasok mellett felkészültek a szellemileg leépült, de még nem teljesen kiszolgáltatott betegek foglalkoztatására, napközbeni felügyeletére. Több helyen működik hozzátartozók klubja, ahol a teher legnagyobb részét viselő családtagok megoszthatják egymással tapasztalataikat, könnyíthetnek lelkükön. És persze vannak a bentlakásos otthonok, amelyekben az utóbbi időben egyre több helyütt alakul speciális demenciarészleg is.
A tanácstalan hozzátartozók az ország minden területén - általában kórházak neurológiai osztályaihoz kapcsolódva - megtalálják azokat a demenciaközpontokat, ahol a betegek állapotának felmérése és folyamatos ellenőrzése, valamint a gyógyszeres kezelés történik. A családtagok itt tájékoztatást kaphatnak a bentlakásos vagy napközi otthonokról, klubokról, valamint az otthon is alkalmazható memóriafejlesztő eszközökről, módszerekről.

(Folytatjuk)

Ezek is érdekelhetnek