Jogi esetek

Több távoli rokon egy kis házat örökölt közösen. Hősünk az örökhagyó halála előtt is a házban lakott már, és nem is volt hová mennie; viszont azok, akik vele közösen örökölték az ingatlan tulajdonjogát, hozzá szerettek volna jutni a pénzükhöz. Javasolták tehát levélben, hogy tulajdonrészüket a házban élő rokon váltsa meg. Mivel a megkeresésekre nem reagált, ügyvédhez fordultak, aki tértivevényes levélben tette meg javaslatát, ezeket azonban a rokon nem vette át.
Ekkor a többi örökös pert indított, a bíróság beidézte a férfit is, ám ő nem vette át az idézést sem, így a per nélküle folyt le. A bíróság úgy ítélt, hogy árverés útján kell értékesíteni az ingatlant, és a befolyó összeget szét kell osztani az örökösök között. A férfi csak akkor kapott a fejéhez, amikor a végrehajtási eljárás is megindult: ekkor azonban már jócskán késő volt. Bár sikerült a többi örökössel megegyeznie, így a házat mégsem árverezték el, de a per és a végrehajtási eljárás költségei, az ügyvédek munkadíjai mind-mind a makacskodó, eseményekről tudomást venni nem akaró örökös amúgy sem túl bőséges jövedelmét terhelték meg. Természetesen ki kellett fizetnie a többiekre jutó tulajdonrészt is, de a megegyezés szerint részletekben - ilyen módon legalább hajlékát nem vesztette el.
Az ügy hátterében egyszerű szabályok állnak: attól, hogy mi nem veszünk át egy tértivevényes levelet, a benne foglaltakról elvileg tudomásunk van. Legalábbis a bíróság ezzel a vélelemmel él; hiszen ha nem tenné, a levelek át nem vételével mindenféle eljárást meg lehetne akadályozni. Az ilyen küldeményeket a postás megpróbálja kézbesíteni. Ha nem sikerül, megpróbálja még egyszer, utána üzenetet hagy, hogy átvehetjük azt a postán még négy napon keresztül. Ha ez idő alatt nem keressük, akkor visszaküldik a feladónak, csakhogy jog szerint az így visszaküldött levelet kézbesítettnek kell tekinteni. Jelen esetben például érkezett egy bírósági meghagyás, amellyel szemben a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül ellentmondással lehetett volna élni. A levelet a címzett nem vette át, a küldemény visszaért a bíróságra - és onnantól kezdve elkezdett ketyegni az ellentmondás határideje. Mivel hősünk nem olvasta a levelet, saját jogairól sem szerzett tudomást, nem tudott velük időben élni - pedig ezzel megakadályozhatta volna, hogy végrehajtás induljon ellene.
Több körülmény együtthatása mentette meg hősünket attól, hogy elárverezzék a házat a feje fölül. Egyrészt az, hogy perbeli ellenfelei, a rokonai, nem akarták az utcára küldeni. Másrészt egy árverésen az ingatlan sokkal olcsóbban kelt volna el, tehát a felperesek is rosszabbul jártak volna, mint így, hogy hosszabb idő alatt, több részletben, több pénzhez jutottak. Ám semmiféle jogi eljárást nem lehet megúszni úgy, hogy nem veszünk róla tudomást - az ilyen halogatás jobb esetben csak a pénzünkbe, rosszabb esetben az otthonunkba is kerülhet.