Sárkány helyett koboldok

Így történt ez Cervantes és Swift idejében, amikor Don Quijote de La Mancha híres parasztszolgájával, Sancho Panzával elindult vándorútjára (ez a mese a Biblia után a második legismertebb mű a világon), s évszázadok óta fogékonyak a felnőttek Gulliver hajóskapitány fanyar humorára is. Ha azt vesszük, mese volt már Odüsszeusz kalandos hazatérése is, de a korabeli "mesemondó", Homérosz a verses formával is rásegített arra, hogy a sokcselű főhős kalandjait könnyebb legyen megjegyezni. A mese a XIX. században vált el végérvényesen irodalmi rokonaitól, a novellától és az akkor divatba jött regénytől, s hódító útját azzal kezdte, hogy a korábban lenézett népi kultúráról kiderült, szinte minden nép esetében kimeríthetetlen kincsestárról van szó.
A klasszikus mese a Grimm testvérek hátborzongató történeteivel indult világhódító útjára a német nyelvterületen. Ki ne emlékezne gyerekkorából Piroska és a farkas horrorisztikus esetére, vagy Jancsi és Juliska - Hitchcockot bőven megelőző - pszichológiai thrillerére?
- A mese kiismerhetőbb, mint a valóság - avat be az újra divatba jött mese rejtélyeibe Boldizsár Ildikó meseíró-mesekutató, aki szerint fontos a csodákban való hit, de a mesékben is mindenért meg kell küzdeni, a hősök nem kapják ingyen a dicsőséget. Bizonyos mesetípusok ma nem olyan divatosak, mint száz vagy kétszáz évvel ezelőtt. Csipkerózsika azért "vonult nyugdíjba", mert a racionális XIX. század felnőtt társadalma a gyerekszobába száműzte a mesehőst, mondván, a modern ember már nem hisz a mesékben.
Aztán mégis az a furcsa dolog történik, hogy jön egy Paulo Coelho nevű brazil író, és Az alkimista című meseregényével kétszázmillió olvasót elhódít a nagy és komoly valóságfeltárók elől. Nincs ebben semmi meglepő, az a helyzet, hogy a Mars-utazásról álmodozó ember számára is ugyanolyan fontos a kitalált történetekhez való gyors igazodás, mint a korábbi századokban. Sőt, az irracionálissá váló hétköznapok újra felhívták az emberek figyelmét arra, hogy léteznek örök szorongások és félelmek. Csak épp a sárkányt és a farkast fölváltják a támadó űrlények vagy az angol meseirodalomban oly gyakran felbukkanó koboldok.
- A jó mese leképezi a körülöttünk lévő világot - véli Boldizsár Ildikó. - A mese hidat képez az ember számára a természetfölötti dolgok eléréséhez. Ezenkívül kapaszkodó és vigasz azok számára, akiknek hite megrendült a valóságos folyamatokban. A mese ezzel együtt nem az illúziók és az álmodozások világa, nagyon is ésszerű, logikus világmagyarázatok rejlenek bennük.
A szép és jó mese befogadásához a mesekutató szerint idő és elvonultság kellene, de hát ez ma már nemigen adatik meg. A rohanó világban elképzelhetetlen, hogy Csipkerózsika nem száz, de akár egy évig is aludhasson. Ha a karrierépítésre és önmegvalósításra kódolt világban arra várna, hogy egyszer valaki felébressze, nagyot kellene csalódnia.