Se susmus, se ajándék

- Időmilliomos lettem, miután meghalt a férjem - mondja Földesi Lászlóné, akivel a belgyógyászati osztályon találkozom. Sárga ruhájára lapot tűzött, ez áll rajta: "Erzsike néni, önkéntes segítő". A nyugdíjas asszony - valamikor az egercsehi bánya üzemi étkezőjét vezette - minden csütörtök reggel bebuszozik a falujából, hogy a kórházban töltse a délelőttöt. Mi több, az önkéntesek tavaly alakult csapatába beszervezte már egy jó ismerősét, Egercsehi nyugalmazott postamester asszonyát is.
- Egy újságcikkben láttam, hogy létezik ilyesmi. Jelentkeztem, hogy hasznossá tegyem magam. Ha otthon vagyok, többet foglalkozom magammal, s hol ez fáj, hol az. Itt jobban eltelik az idő. Ma, ahogy beértem, rögtön siettem az intézeti patikába, kiváltottam egy receptet. Máskor ripsz-ropsz, ágyat húzok, vagy vizsgálatra kísérek valakit - meséli az energikus nyugdíjas asszony.
Sok páciens azonban csak annyit szeretne, hogy beszélgessenek vele. Előfordult, hogy Erzsi néni egy folyosói ágyon fekvő öregúrral elegyedett szóba. Megkérdezte tőle, miért nem eszik, ha ott van mellette az ebédje? Nem éhes? Az idős férfi kibökte, hogy azért nem nyúlt az ételhez, mert nem tud felülni. Azon ne múljék, találta fel magát az asszony, s egy szálig megetette az öreggel a tejfölös makarónit. Akadnak betegek, akik olyan ételt kívánnak meg, ami nem szerepel a kórházi étlapon. Egy férfi például abált szalonnára vágyott lila hagymával. Az orvos nem tiltotta, hát az önkéntes meghozta neki a boltból.
- Az ismerőseim gyakran faggatnak, miért járok ide. Valami susmust sejtenek mögötte, olyasmit, hogy biztosan ajándékokat kapunk itt - mosolyog Erzsi néni. - Én meg bizonygatom, nem fogadunk el semmit. Nincs mindennek ára. Majd legyen, aki nekem is hozzon egy pohár vizet, ha szükségem lesz rá, csak ennyit remélek cserébe.
Jó tizenöt éve már ténykednek önkéntesek az egri Markhot Ferenc Kórházban, ami jórészt az egyházi szervezeteknek köszönhető. Tavaly azonban, amikor egy felmérést végeztek az intézet öt osztályán, kiderült, még több segítő kézre volna szükség. Ezért alakították meg 2004 decemberében az önkéntes segítőszolgálatot - tudom meg Schmotzer Angélától, a program szervezőjétől.
{p}
A csapat másfél tucat tagot számlál, akad köztük egészségügyi pályára készülő diák, nyugdíjas és néhány családanya is. Főként nők vállalják, hogy ellenszolgáltatás nélkül dolgoznak hetente három-négy órát. Olykor azonban néhány férfi is akad, ők többnyire a házi mentősöknek segédkeznek. Furcsa módon jó néhányan a város környéki falvakból járnak be, míg az Egerben élők közül viszonylag kevesen vállalkoznak e munkára. A falusi életmódból ugyanis még nem veszett ki, hogy törődnek egymás gondjával-bajával.
- A magyar mentalitástól még idegen az önkéntesség gondolata. A nyugati államokban komoly hagyományai vannak. Ott a középiskolai tanterv része egy féléves kötelező önkéntes munka. A régi típusú önkéntesség mellett, amilyen az ételosztás vagy az adománygyűjtés, fel-feltünedeznek az új formák is. Ha valaki, mondjuk, az orvosegyetemre jelentkezik, előnyt jelent, ha előtte kórházban szerzett efféle tapasztalatot - mondja Angéla.
Fél tucat fővárosi kórházban működik hasonló szolgálat, és megszervezték már Székesfehérváron, Kecskeméten, Szekszárdon is. Az önkéntesek megadhatják a betegnek mindazt a gondoskodást, amire az egészségügy gépezete nemigen képes. A fehér köpenyesek mellett jól megférnek a sárga köpenyesek. Csak egy a baj: hogy nincs belőlük még több.

Nem feketemunkás az önkéntes
Betegápoló nyugdíjasok, sokszoros véradók, más csemetéjét pesztráló családanyák, szemetet szedő diákok. Számukra rendezték meg júniusban az önkéntesek hetének országos programsorozatát. Az akciót a budapesti Önkéntes Központ Alapítvány szorgalmazta, hogy növeljék e tevékenység társadalmi elismertségét. Nemrégiben terjesztette a parlament elé az esélyegyenlőségi tárca az önkéntességről szóló törvényjavaslatot, amely többek között azt szabályozza, hogy az ellenszolgáltatás nélküli segítség ne lehessen összekeverhető a feketemunkával. A vidéki civil szervezetek is részt vettek az önkéntesek hetének megrendezésében. Szolnokon például a szeptemberben nyíló önkéntes központ terveit vitatták meg. Az országos hálózat részeként a Jász-Nagykun-Szolnok megyei mellett még három városban: Nyíregyházán, Szekszárdon és Pécsett alakítanak ki hasonló centrumot. Egy holland alapítvány szakmai támogatásával építik ki a hálózatot, melynek célja, hogy összehozza a segítségre szoruló intézményeket mindazokkal, akik fizetség nélkül is szívesen fáradoznak.