Felelősség az elmúlás

Néhány éve tért haza Amerikából Bitó László, akit évek óta foglalkoztat az emberi lét vége. Vele beszélgetve került szóba, hogy mind több temetésen hallani: "megváltás volt már szegénynek a halál".- Mindannyiunk számára megváltás az életutunk végén reánk váró halál - véli az orvos-író -, ezt el kell fogadni, ha olyan betegséget mért ránk a sors, amelyben szenvedve nem lehet szépen távozni az élők sorából. A boldogtalanok megérdemelnék, hogy még tudatuk teljében dönthessenek róla: nem akarnak bizonyos fokú megaláztatást vagy szenvedést elviselni. Fiatalabb korban azonban, a végzetes baleseteket leszámítva, küzdeni kell az életért, hiszen a fiatal vagy középkorú emberek morálisan nagyon sokkal tartoznak családjuknak és a társadalomnak egyaránt. Ezt az életkortól függő viszonyt egyébiránt a Biblia szépen fejezi ki: "betelvén az élettel".
A halálról való szabad döntést hallva az emberek többségének az eutanázia, a kegyes halál jut az eszébe. Kivéve Bitó professzort, aki az eutanázia helyett az eutélia kifejezést vezette be. New Yorkban, a Columbia Egyetemen harminc évig foglalkozott biológiai, élettani és gyógyszerészeti kutatásokkal, s irodalmi, publicisztikai munkássága is jelentős. Az eutanázia és az eutélia közötti különbséget talán úgy fogalmazhatjuk meg legvilágosabban - írja a témáról nemrég megjelent könyvében -, hogy amíg az eutanázián a test halálba segítését értjük orvosi közreműködéssel, az eutélia figyelembe veszi testi-szellemi kettősségünket, s ezen belül az életből való elkerülhetetlen kilépésünkhöz a szellemi felkészülésünket, felkészítésünket helyezi előtérbe. Az eutéliaelképzelés alapján a halálra felkészült ember a hátramaradókat is feloldja a halálfélelem fóbiájától.
Az eutélia életünk utolsó szakasza, amelyben a vég közeledtével átsegítőkre (vagy ahogyan a kis Jézust a patakon átsegítő szentre emlékezve Bitó László nevezi őket: kristóferekre) is szükség van. Olyan intézményrendszerre, amilyen még sehol a világon nem működik. Mégis szemléletes példával érzékelteti a földi élet első és utolsó fázisa közötti különbséget. Míg megszületésünkkor orvosok és ápolónők valóságos hada serénykedik a baba világra jötte körül, addig életünk végén senki nem segít át bennünket az életből a nagy utazásra. Az idős ember körül csak az életben tartásra felesküdött orvosok foglalatoskodnak.
{p}
Nem volt ez mindig így. Az utóbbi évtizedek szédületes tudományos fejlődése és a természettől eltávolodott életforma nyomán az emberek testi és lelki tartásának hanyatlása hozta felszínre az élet és halál körüli problémákat. Hajdan az asszonyok munka közben, olykor a tarlón szültek. Életük végén jobb esetben egyik napról a másikra elaludtak, akik pedig ágynak estek, azokat általában két héten belül elvitte a tüdőgyulladás, amelybe ma szinte senkit sem hagyunk belehalni.- Akárhogy is nézzük - folytatja a professzor -, az ember kivette Isten kezéből a halált. Hajdanában Szent Péter elhatározta, hogy egy adott időben megállítja egy ember szívét. Most viszont jön a doktor, és újraindítja...
Az orvostudomány fejlődésével az élet és a haldoklás egyre inkább meghosszabbítható. Ezért is mondják mostanában mind többen - látva az életükön át felépített méltóságukat tökéletesen elvesztő rokonaik, ismerőseik elhúzódó végső vergődését -, hogy addig szeretnének élni, amíg szellemileg és fizikailag bírják magukat, amíg nem szorulnak másra. Bitó László elvileg azonosul e véleménnyel, csakhogy a gyakorlat jelenleg mást bizonyít, ezért van szükség önrendelkezési jogunk mindhalálig tartó gyakorlásának törvényes elismerésére és hivatásos átsegítőkre:
- Eutélianézetemmel szembeni ellenérv az a vallási dogma lehet, miszerint az életet Isten adta, és csak ő veheti el. Ezen túllépett az emberiség, és ilyenformán az elmúlással járó felelősséget is vállalnia kell. Küzdök az elképzelésemért, s remélem, gondolkodásra késztetem embertársaimat.
Talán illúziónak tűnhetnek az ember és ember közötti kíméletlen versenyt követelő stresszes világunkban Bitó László harmóniát feltételező elgondolásai. Mégis a Boldogabb élet - jó halál címmel megjelent könyvében rendszerbe foglalt újszerű szemléletén érdemes lenne olykor - és nemcsak a halálra gondolva - elmerengni.