Jogi esetek

Egy asszony borjút vitt eladni a vásárba. Öreg Skodájának nekigurult egy ARO, mivel a tulajdonos elfelejtette behúzni a kéziféket. A teherautó vezetője beismerte felelősségét, volt kötelező biztosítása, így valószínűnek tűnt, hogy a későbbi felperes ötvenezer forintos kára hamar megtérül, és újból közlekedni tud autójával. Mivel a károsult rokkantnyugdíjas volt, tanyán élt, és éppen egy kórházi kezelés kellős közepén tartott, rendszeresen be kellett járnia a városba. Szomszédja alkalmanként kétezer forintért el is szállította.
A biztosító csak hónapokkal később jelentkezett. Megbízottja kijelentette, hogy mivel az ARO motorja állt a baleset bekövetkezésekor, őket nem terheli felelősség, mert nem menet közben okozott kárt a biztosított. Javasolta, hogy az általános kártérítési szabályok szerint kérje az asszony a teherautó-tulajdonostól, fizesse ki az autó javításának költségeit. Az ARO-tulajdonos nem akart fizetni, a biztosító sem akart, a károsult pedig szorgalmasan írogatta az emiatt felmerült költségeit. Végül a bírósághoz fordult, hogy az ötvenezer forintot plusz a kényszerű városba utazgatások árát neki ítéljék meg. Ekkorra ugyanis a balesettől számítva már fél év telt el. A bíróságon azonban nem várt akadályokba ütközött. Az alperes többszöri felszólításra sem jelent meg. A bíró először is sokallta a kártérítés összegét, hiszen a féléves időszak alatt a városi kiruccanások árával együtt ez már 180 ezer forintra rúgott. Mivel ekkor a néni már megjavíttatta az autóját saját költségén, a bíró először is szemére hányta, hogy ha ezt már korábban megteszi, akkor nem keletkezik ekkora kár: vagyis a felperes nem tett eleget kárelhárítási kötelezettségének. Az asszony erre csak azt tudta mondani, hogy rokkantnyugdíjas létére nem tudott hamarabb összeszedni ekkora összeget, éppen azért, mert a közlekedésre is jelentős summát kellett áldoznia. Ezek után a bíró azt kérdezte: ha az asszony valóban annyira beteg, vajon tudta volna-e vezetni a saját autóját? Mert ha nem, akkor, baleset ide, baleset oda, mindenképpen a szomszéd szolgálataira szorult volna, ezért semmiképpen nem kérheti ezt az összeget a balesetet okozó férfitól.
A tárgyalást végül elhalasztották, méghozzá olyan alaposan, hogy arra csak másfél évvel a baleset után kerül majd sor. A távoli időpont kitűzése mellett a bíró nem mulasztotta el figyelmeztetni a károsultat, hogy próbáljon megegyezni az alperessel, mert a keresete elég gyenge lábakon áll. Mire a felperes csak annyit kérdezett: ő megegyezne, de hol van az alperes?
Tanulsággal úgy is szolgál az eset, hogy ítélet még nem született. Az első: a gépjármű-felelősségbiztosítás úgy van kitalálva, hogy a biztosító a forgalomban okozott kárt téríti meg. Hogy egy jármű forgalomban van-e, azt pedig az dönti el, hogy elindították-e a motort. Hogy ebben az esetben a motor járt-e vagy nem, azt lehetett volna oda-vissza bizonyítani, de a károsult nem ezt az utat választotta - talán mert nem látott esélyt egy nagy céggel jogi úton szembeszállni. A bíró elsőre kötözködőnek tűnő kérdéseit, megállapításait viszont semmilyen perben nem kell egyértelműen rossz előjelnek tekinteni: ez egyszerre szolgálja a körülmények felderítését és a részt vevő felek elbizonytalanítását - ilyen módon pedig a bíróság tekintélyének megőrzését.