Szétfolyó szünidő

Sok családban tesznek fel hasonló örökzöld kérdéseket. Sokan irigykednek a nagyszülőkre, máshol a nagymamák is dolgoznak, ők sem érnek rá gyereket nevelni. Nem minden családban juthat az unoka közelébe a nagymama; van, ahol féltik az ő elveitől, szokásaitól, süteményeitől a gyereket. A gyerekek sem fogadják el a nagyszülő másféle módszereit, ha nem szoktatták őket egymáshoz évek óta. A városi gyerek furcsán érzi magát vidéken, de szabad-e kihagyni a lehetőséget, hogy más környezetet is megismerjen, más tárgyakat lásson, más szókincsű gyerekekkel barátkozzon? Segítsen-e többet a gyerek a háztartásban, vagy pihenjen az egész évi hajtás után? Vegye elő a tankönyveit, pótolja, amit elmulasztott?
Kinek lesz döntő szava a nyári szünet beosztásában? A szülők munkahelyének? Az elvált szülő ügyvédjének? A gyereknek és a haverjainak? Egyáltalán meddig gyerek az a gyerek? Hány éves koráig kell percre beosztani az idejét, és mikor kaphat lakáskulcsot, kapukulcsot, bizalmat egész napra? Mennyi zsebpénzzel engedjük őt csavarogni? Kell-e ismernünk a barátait, a tévéműsorait és a számítógépes játékait, vagy hagyjuk rá a döntést mindenben?
A pszichológus segítő gondolatai: Legyen minden nyáron maradandó élménye minden gyereknek. Legyen joga a semmittevéshez, lustálkodáshoz, ábrándozáshoz. Minden napjáról tudjon a szülő, de ne vallassa percenként. Tűzzük ki előre a nyári feladatokat (például rendrakás, rokonlátogatás, nyelvtanulás), de ő döntse el azok határidejét. Még középiskolás korban is "képben kell lennie" a szülőnek, hogy kivel barátkozik a gyereke, milyen módon telik a szünidő.
Olvassunk. Játsszunk, beszélgessünk együtt! A családi nyaralás alatt ismerkedjünk a saját gyerekünkkel. A zsebpénz az övé: nem kérhetjük számon, mire költi, de jólesik, ha beavatja a szüleit. Ne folyjon szét az egész nyári szünet: néhány napos, hetes szervezett program között lehetnek napok, amikor "majd lesz valahogy".
Jobban értékeli a szünetet és a lazítást, aki dolgozik, segít, tanfolyamra jár, és ezek után pihen. Nézze meg a szülőket a ház körüli munkában, a munkahelyen, a házon kívül, kérdezzen róla, meséljünk magunkról. Tanuljon meg vigyázni magára anélkül, hogy riogatnánk, ijesztgetnénk az aggódásainkkal (kullancsveszély, leégés, vízbefulladás, erőszak, baleset, drog- és gyermekkereskedők).
Örüljünk, ha a gyerek jókedvű a nyári szünetben. Így nem lesz ez a nyár "szétfolyó szünidő".