Akik másképp egyformák

Kész szemfényvesztés! A vadnyugati szerelésben feszítő, hároméves forma kislányt és kisfiút maximum a cowboy-kalap alól kikandikáló szőke hajtincsek hossza alapján lehet megkülönböztetni. Az sem könnyíti meg a tollforgató munkáját, ha harmincas beszélgetőtársai közt a hajszálnyi eltérést csupán egyforma frizurájuk melírozott csíkjai jelentik: az egyiké vörösek, a másiké szőkék.
A huszonhét éves Bogád ikreknél azonban efféle "hajfogódzó" sem segít, ők aztán tényleg, mint két tojás! És ezt a vidám fiúk még megspékelik azzal, hogy amint a kissé zavarodott újságíró egy félmondatot noteszébe körmöl, azonnal helyet cserélnek. Vigyorogva fogadják a dorgálást - mi ez ahhoz képest, amit egykor a tanáraiktól kaphattak volna, ha lebuknak?! Mivel különböző helyen tanultak, megtették, hogy kis rábeszélés után Tamás szigorlatozott közgázból a Bánki Donát Főiskolán Balázs helyett, cserébe pedig egy vállalkozás-gazdaságtan "ajándékjegyet" kapott testvérétől a Kandón. Egyforma elszántsággal ugratnak - pedig az imént árulta el a kézírásuk, hogy Balázs sokkal lassabban dönt és határozatlanabb, nem hiába osztja be mindkettőjük keresetét Tamás.
Kispálné Berényi Ibolya grafológus - aki maga is egy tizenkét éves ikerpár édesanyja - a találkozón gyűjt anyagot az ikrek személyiségét kutató tanulmányához. Lányai, Zsófi és Judit "sorstársaikkal" ellentétben piros és kék ruhában tüntetnek azért, hogy a sok azonosság ellenére ők igenis két különböző személyiség. Ibolya érdekes történeteket mesél róluk. Például mindketten ugyanazon a napon, edzésen eltörték a karjukat; ráadásul a balkezes lány a jobbat, a másikuk fordítva. Igaz, a lábát csak egyikük törte, de ikertestvére is érzett fájdalmat a műtétkor.
Mennyi esélyünk van hasonlót megélni? A statisztika szerint Magyarországon minden hatvannegyedik szüléskor ikrek jönnek világra.
{p}
Bohanek Miklós képriportja