Az orvos válaszol

Olvasónknál az orvos csontritkulást állapított meg, ezért szeretne többet tudni a betegségről és a gyógyulás lehetőségeiről. Az oszteoporózis (magyarul csontritkulás) során a csontsűrűség, vagyis az egy térfogategységre számított csonttömeg a csontváz egészét érintően folyamatosan csökken, miközben az ásványi anyagok és a szerves alkotóelemek aránya a megmaradó csontszövetben változatlan marad.
Az ép csontban a csontépítés és a lebontás egyensúlyban van. Betegség esetén a csontleépítés mértéke meghaladja az építést, ezért lesz egyre kevesebb a csonttömeg. Nőknél a klimax tájékán, az ösztrogénszint csökkenésével felgyorsul ez a folyamat. A csontépítési készség hatvanéves kor felett mindkét nem körében mérséklődik. Férfiaknál, ha e kor előtt csökken a tesztoszteronhormon szintje, a csontleépítés fokozódik. Ha nem avatkozunk be ebbe a folyamatba, akkor a csontváz tömege oly mértékben eshet, hogy már kisebb balesetek is csonttöréshez vezethetnek.
Oszteoporózisban a kezelés célja a csonttörések megelőzése, a fájdalom enyhítése és a támasztórendszer egészséges működésének megőrzése. A vizsgálatkor észlelt csontvesztést gyógyszeres kezeléssel fékezzük meg. A csonttörések elkerülésében nagy szerepe van az ideális testsúly elérésének és fenntartásának, illetve a tökéletes látásnak, a megfelelő szemüvegnek (ezzel is megelőzve a töréshez vezető baleseteket, eséseket). A rendszeres mozgás, a gyógytorna, a séta elősegíti a csontok jobb vérellátását, hátráltatja az oszteoporózis rosszabbodását.
Diétában nemcsak a kalória mennyiségével kell törődnünk, hanem azzal is, hogy kalciumban gazdag legyen a táplálékunk. A nőknek naponta ezer milligramm elemi kalciumot kell megelőzésként fogyasztani. Diagnosztizált betegségben vagy pozitív családi kórelőzmény esetén az ajánlott mennyiség ezerötszáz milligramm. Emellett bizonyos esetekben kis mennyiségű D-vitamin-kiegészítésről is gondoskodjunk. Nőknél mindemellett az ösztrogén pótlásáról sem szabad megfeledkezni, ezt azonban nőgyógyászati szűrővizsgálatnak kell megelőznie.
A csontritkulásban szenvedő férfiaknál napi ezer-ezerötszáz milligramm kalciummennyiséggel kezdünk. Ha azonban a kalcium felszívódása csökken, az adag egészen három grammig is emelhető.
Évenkénti szűrővizsgálatokkal, valamint a megelőzésben oly fontos rendszeres testmozgással, a mértékletes, de kalciumban gazdag táplálkozással a beteg is sokat tehet azért, hogy mozgékonyságát hosszú évekig megőrizze. A rászorulók a reumatológiai szakrendeléseken juthatnak hozzá a tb által jelentős mértékben támogatott gyógyszeres kezeléshez.