Jogi esetek

Egy idős házaspár egészségi állapota nagyon megromlott: a férfi túl volt egy agyvérzésen, az asszony sem tudta már a háztartást ellátni. Gyermekük távol élt tőlük, ezért úgy döntöttek, hogy tartási szerződést kötnek az asszony húgával és annak férjével. A ház és az idős pár készpénzvagyona fejében életük végéig egondozzák majd őket - erről szólt a megállapodás. Egy évvel később a férfi meghalt, és fia, aki szeretett volna örökölni édesapja után, megtámadta a tartási szerződést a bíróságon.
Mivel az öregek szándéka egyértelműen az volt, hogy életük során összegyűjtött javaik ellenében hátramaradó éveiket biztos körülmények között tölthessék el, és erre legmegfelelőbb megoldásnak a tartási szerződés látszott, a szerződésbe csak formai szempontok alapján lehetett belekötni. Adódott is lehetőség, ugyanis az apa agyvérzése miatt már nem tudott írni, következésképpen aláírni sem volt képes a megállapodást. A dokumentumot készítő ügyvéd ezért nyomtatott betűkkel ráírta a férfi nevét, mellé zárójelben "névleíróként" a sajátját, és az egész mellé egy hepehupás + jelet biggyesztettek az öregember kézjegyeként.
 Az írásszakértő megállapította, hogy a + jel egyértelműen nem a férfi kezétől származik, viszont nem lehet kizárni, hogy felesége véste azt a szerződés végére. A bíróságnak azonban nem muszáj a szakértőre hallgatnia, bár figyelembe kell vennie a véleményét. A szerződések érvényességéhez két dolog kell. Vannak tartalmi feltételek, például hogy a szerződés ne szegjen meg jogszabályokat, ne irányuljon tisztességtelen célra, illetve hogy az legyen belefoglalva, amit a felek akarnak, és nem más. Ezenkívül vannak formai követelmények: például az ingatlan-adásvételt vagy a tartási szerződést muszáj írásban megkötni, lehetnek ezek az ügyletek bármilyen erkölcsösek, a felek bármilyen jóhiszeműek: senki sem adhatja el a házát úgy, hogy te ideadod a pénzt, én odaadom a kulcsot, kezet fogunk, és ki-ki megy a maga útján. Az írásbeli szerződést alá kell írni: ha valaki erre képtelen, erre is tartalmaz a jog megoldást. Vagy elmegy az illető egy közjegyzőhöz, akinek a személye és hivatala garancia arra, hogy amit ő hitelesít, az úgy is van, vagy pedig két tanú igazolja, hogy a mondott + vagy X jelet előttük vetette a papírra az, aki a szerződést kötötte.
Ez esetben sem közjegyző, sem két tanú nem volt. A szerződések formai hiányosságai ugyanakkora súllyal esnek latba, mint a tartalmiak, ezért a bíróság érvénytelennek minősítette a tartási szerződést az apa vonatkozásában - utána tehát távol élő fia örökölhetett.
A bíróság hangsúlyozta, hogy nem azért nyilvánították érvénytelennek a szerződést, mert bárki hamisította volna a kézjegyet, vagy mert úgy érezték, hogy az öregember nem is akart tartási szerződést kötni. A felek nem tartották be azokat a formaságokat, amelyek biztosítják, hogy ne történhessen csalás. És ha ezeket a biztosítékokat valaki nem foglalja bele a szerződésébe, hatalmas hibát követ el. Mindegy, hogy az elhunyt mit akart: mivel nem követett el mindent azért, hogy halála után mindenki bizonyos lehessen abban, hogy mit szeretett volna, végakarata nem vált valóra.