Jogi esetek

Egy vidéki kereskedés akciós szerszámvásárt hirdetett: szórólapokat készített, így reklámozta árucikkeit. Hamarosan egy másik kereskedő jelentkezett, aki a listáról kiválasztott egy bizonyos fűrészbetétet, mondván, hogy szeretné megvásárolni az egész készletet, majd' ezer darabot. Az üzletet nyélbe is ütötték, a vevő elszállította a szerszámokat. Hamarosan telefonált neki az eladó, hogy tévedés történt, sokkal olcsóbban adta az árucikket, mint amennyit ér: vagy fizesse meg a különbözetet, vagy hozza vissza a fűrészbetéteket.
A vevő persze nem állt kötélnek: az akció, az akció. Ezért az eladó megtámadta a szerződést a bíróságon. Arra hivatkozott, hogy becsapták, mivel nem értett ezekhez a szerszámokhoz. A vevő tudta, hogy a betétek előállítási ára - ha egyenesen a gyárból hozatja is - ezernyolcszáz forint, ő viszont darabját háromszázért adta. Megtámadta az eladó a szerződést azon az alapon is, hogy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között feltűnő értékaránytalanság van, hiszen ő az áruja ellenértékének csak hatodrészét kapta meg.
Itt át kell egy kicsit tekintenünk a tévedés és a megtévesztés szabályait. A polgári törvénykönyv szerint akkor lehet erre hivatkozva megtámadni egy szerződést, ha lényeges körülményben tévedtünk szerződéskötéskor, és ezt a tévedést vagy a másik fél okozta - például hazudott nekünk -, vagy pedig csak felismerte, hogy tévedünk, és ennek ellenére nem szólt nekünk. A feltűnő értékaránytalanság teljesen más jogintézmény: körülbelül arra szolgál, hogy utólag megtámadjunk egy számunkra nagyon előnytelen szerződést, amit igazából nem is akartunk megkötni - csak valami okból mégis megtettük, például kényszerhelyzetben voltunk, vagy nem értettük meg, mit is írunk alá.
A bíróság úgy látta, hogy sem egyik, sem másik érv nem állja meg a helyét. De ezt a tévedést nem a vevő okozta, hiszen még a találkozásuk előtt elkészültek a szórólapok, amelyeken a háromszáz forintos ár szerepelt. Felismerhette-e a vevő, hogy az eladónak fogalma sincs a termék rendes forgalmi áráról? A bíróság szerint azért nem, mert az árlistán akciós árak szerepeltek. Ugyanezért nem áll meg a feltűnő értékaránytalanság vádja sem. Kétségtelen, hogy a gyári ár hatodáért, a bolti ár nyolcadáért vásárolta a szerszámokat a vevő, csakhogy az eset mérlegelésekor a forgalmi viszonyokat is figyelembe kell venni, és az akciókra vonatkozó üzleti szokásokra tekintettel mindjárt nem olyan elképesztő az értékaránytalanság. A jogszabály magyarázatában az is benne van, hogy a felek járjanak el körültekintően, ugyanis a törvény is, a másik fél is ezt feltételezi róluk.