Sínen futó szekrényfalak

Főiskolás olvasónk szülei szeretnék megnagyobbítani lányuk lakóterét. A legegyszerűbb megoldásnak az látszik, ha a tizenhat négyzetméteres szobát - egy ajtó megszüntetésével - egybenyitják a kamrával. A mama hálófülkének szánja a kis helyiséget, amelynek szerencsére egy ablaka is van. Edina azonban praktikusabbnak tartaná, ha tanulószobának rendezhetné be az apró szobát.
Mindkét megoldást célszerűnek és hasznosnak lehet tartani. Az anyukának igaza van abban, hogy egy intim hálót akar leválasztani, hiszen így két szobát teremthet a fiatal lánynak. Ugyanakkor tökéletesen el tudom képzelni, hogy ha valaki sokat tanul, gyakran vizsgázik, akkor szanaszét rakja a könyveit, és esetleg napokig (vagy még tovább) tart a rendetlenség. Milyen jó is az, ha nem kell a füzeteket, cédulákat, jegyzeteket mindennap újra összeszedni - és a "káosz" mégsem kerül idegen szemek elé! Így az ember újra ott folytathatja a tanulást, ahol abbahagyta.

A sok-sok szempontot mérlegelve végül Edina ötlete mellett voksoltam. A kis helyiség hosszú falán kívánsága szerint könyvespolcot helyeztem el, a látvány a nagyszobából így egy könyvszekrényt mutat. Az ablak előtti térben az íróasztal világos, ide kerül a számítógép is. A dolgozószoba fala merész világoszöld lehetne, a bútorok, az asztal és a polcok pedig középbarna.
Az egész apró teret egy mozdulattal elválaszthatjuk a nagyszobától oly módon, hogy a két mobil polcos szekrényt egy sínen mozgatva összetoljuk (itt számítunk az ezermester apuka ügyességére). A polcos szekrények a sínen könnyedén siklanak, ezért ne terheljük őket nehéz tárgyakkal. Egyébként nyitott állapotban a két fal mintegy keretet és egyúttal barátságos, fiatalos hangulatot kölcsönöz a kis szobának.