Egyénre szabottan

Újabb csoportbontásokkal. A harmincas létszámú osztályban több csoportban tanulnak a gyerekek. Egyénre szabott feladatokat kapnak, hiszen a harminc diák harmincféle képességcsomaggal érkezik az iskolába.
Tehetséges valamennyi, még ha nem egyformán is az, s nem ugyanabban. Talán ez a felismerés a Zsolnai József által kidolgozott módszer sarokpontja.
De lépjünk tovább. Valamiben mindenki tehetséges, ám az korántsem biztos, hogy éppen abban, amit egy hagyományos iskolában tanítanak. Hogy mégis miben, azt csak úgy lehet megtudni, ha minél több mindenben próbálják ki a gyerekeket. Így kerül az iskola órarendjébe a sakk, az úszás, a kosárfonás, a fazekasság, a népi játékok, a néptánc, a bábozás, a színjátszás. Nem szakkörszerűen, hanem, ismétlem, órarendbe iktatva.
A tárgyak között átjárás is lehetséges, ami azt jelenti, hogy amikor például a tulipánról tanulnak, akkor nemcsak biológiai vonatkozásait említik, hanem a néprajzit, irodalmit is.
Ennyi óra azonban nem fér bele egy délelőttbe, ezért délután kettőtől folytatódik a tanítás. A gyerekek ekkora terhelést csak úgy bírnak el, ha az első tanévekben nem kapnak házi feladatot.
- Nálunk nemcsak iskolába járni szeretnek a diákok, hanem tanulni is - állítja Szabó Zoltán igazgató és helyettese, Szolcsányi Zsuzsa.
- Hát a tanárok? - kérdezek rá. - Hogyan oldható meg, hogy mindegyik gyerekkel egyénre szabottan foglalkozzanak?
- Nálunk biztos, hogy csak az elhivatott pedagógusok maradnak meg, az értékközvetítő és képességfejlesztő Zsolnai-program egész embert kíván. Akiknek nem szenvedélyük a tanítás, egész biztosan elmentek.
Az eredmény azonban nem maradhat el. Gábor jövőre érettségizik. Eredményei alapján jó esélye van rá, hogy felvegyék az egyetemre.