Érintenek az érintettek

Iskoláknak, fogyatékosokat ápoló intézményeknek, napközi otthonoknak küldött meghívót az ország minden szegletébe az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szervezete, s meginvitálta őket a sérült gyermekek XIV. világnapi programjára.
- Az idén főként a felnőttkorba érő fogyatékosok gondjaira szeretnénk felhívni a figyelmet. Kevés számukra a munkahely, kevés a lakóotthon, s nincs elég támogató szolgálat, amely segítené őket az önálló életben - tudom meg az ÉFOÉSZ elnök asszonyától, Gyene Piroskától. E szándéknak súlyt adott, hogy a köztársasági elnök feleségét, Sólyom Erzsébetet nyerték meg védnökül, így ő nyitotta meg a rendezvényt.
- Hadd mondjam el én magam! Jogom van gondolkodni, beszélni, döntést hozni - hárítja el a segítséget Korsós Ildikó, az ÉFOÉSZ önérvényesítő ifjúsági tagozatának elnöke. A 32 éves nő fejlődési rendellenességgel született, ezért értelmileg enyhén sérült. Ő is azok közt volt, akik 2002-ben Kalocsán létrehozták ezt a tagozatot azért, hogy a sérültek saját maguk lépjenek fel jogaikért. Azért harcolnak, hogy joguk legyen az önálló élethez, a házassághoz, a családalapításhoz, az orvosi ellátáshoz. Ne tekintsék őket életfogytig gyámoltalan gyerekeknek, akiknek feje fölött mindig a szülők vagy a gondozók döntenek! A szervezetben főzőiskolát tartanak, felkészítik az érintetteket a gyermeknevelésre, a családtervezésre. Főleg pedig nemi felvilágosítást tartanak, ugyanis az értelmi fogyatékos lányok gyakran válnak szexuális zaklatás áldozataivá.
Az idén újabb tagokkal bővült az önállósodni vágyó tagozat. Nyáron kétnapos találkozót tartottak a Balatonnál, s a programban szituációs játékok is helyet kaptak. Gyakorolhatták például, mit tegyenek, ha az állásinterjún furcsán méregeti, majd lerázza őket a munkaadójuk.
- Sokan arra sem kíváncsiak, alkalmasak vagyunk-e a munkára. Egykettőre elküldenek bennünket, mert velünk csak gond lehet - magyarázza Ildikó. Arra oktatja sorstársait, legalább a három hónapos próbaidőt harcolják ki, így esélyük lehet rá, hogy bizonyítsanak.
{p}
Az állatkertben furcsa tömeg hömpölyög: sokan kerekes székkel gördülnek egyik ketrectől a másikig, másokat felnőttek vezetgetnek, jó néhányan csapatokba verődve nézelődnek. Akad, akiknek nem jut esernyő, legfeljebb egy-egy nejlonzsákot húznak a fejükre az esőben.
- Őrbottyánból, a református gyermekotthonból jöttünk - mondják a színpad mellett álldogáló gondozónők. Nem értem. Őelőttük ugyanis őszülő hajú asszonyok üldögélnek a tolókocsiban. Hamarosan megoldódik a talány: a száznyolcvan férőhelyes intézmény valamikor gyermekek számára épült, ám évtizedek alatt a lakók beleöregedtek. Nemigen tudták ugyanis továbbköltöztetni azokat, akik már felnőttek. Így lehetséges, hogy a legfiatalabb lakójuk kilencéves, a legidősebb azonban már betöltötte a hatvanhármat.
- Hú, ez most fogós kérdés lesz! - szorítja meg egy huszonéves sérült kezét a segítője. A tombolás sátornál állunk, a fiatalember zöldségek és gyümölcsök képét forgatja a kezében. Ezeket kéne a rajzlapra festett kertben elhelyezni.
- Hol terem a hagyma? A földben! - születik meg az első helyes megoldás. A fiatalember szája mosolyra húzódik. A görögdinnye némi fejtörést okoz, de végül az sem a fára, hanem az ágyásba kerül. A fiú boldogan lobogtatja a nyereményszelvényt.
- Egy évig nem éltem közöttük, de nagyon hiányoztak - mosolyog Okeke Ferenc. Dunaharasztiból, a Bárka Alapítvány árvákat befogadó ökumenikus otthonából hozta el az ott élőket. A félig magyar, félig nigériai származású férfi eredetileg szerzetes akart lenni, ám végül feladta a cölibátust, megnősült. A karitatív munka azonban a szívéhez nőtt, ezért visszatért a műhelybe, ahol gyertyát öntenek és szőnyeget szőnek a gondozottak.
- Már az is kész fegyvertény, hogy eljutottunk ide, ahol minket ünnepelnek - vallja meg az egyik gyógypedagógus, miközben esőkabátba öltözött tucatnyi gyerekét vigyázza. Már azt hinném, hogy az ország túlsó csücskéből érkeztek, de kiderül, csak Pest egyik távoli kerületéből jöttek.
Így is kis híján verekedés tarkította az utazást. A nehézkesen mozgó fogyatékosokat ugyanis erővel taszigálta szét egy rohanó utastárs, és ráadásul szidalmazta őket. Néha még szerencse is, ha a sérült nebuló nem érti a szavak értelmét, amelyeket dühödten rájuk zúdítanak.