Jogi esetek

Három munkás tolta a targoncát - egész pontosan ketten tolták, egy meg húzta. A járgány megakadt az udvaron, és a sörösrekeszek ráestek az egyik dolgozó lábára, amely olyan szerencsétlenül törött el, hogy soha nem is forrt már egészen össze. A férfi ezért baleseti rokkantsági nyugdíjra vált jogosulttá. Megkezdődött a harc a nyugdíjbiztosító és a munkáltató között, hogy ki fizesse ezt ki.
A helyzet nem volt egyszerű. A törvény úgy rendelkezik, hogy ha a baleset azért következett be, mert vagy a munkáltató, vagy a munkavállaló nem tartotta be a munkavédelmi előírásokat, akkor nem a nyugdíjbiztosító fizeti a rokkantnyugdíjat, hanem a foglalkoztató cég. A munkavédelmi előírások között szerepel, hogy a munkahely padlózatának és közlekedési útjainak egyenletesnek, botlás- és billenésmentesnek kell lenniük - jelen esetben azonban az volt a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy az udvar egyenetlenségei miatt akadt el a szállítóeszköz, és ezért borult le a rakomány.
A cég ezért először arra hivatkozott, hogy az egyenetlenség az udvaron van, azt pedig nem a cég bérli, vagyis nem tartozik rá, hogy vannak-e ott rések - az ő felségterülete a raktár, ahová a sörösrekeszeket próbálták bevinni a munkások, ott pedig minden rendben van. A másik érve az volt, hogy a cég utasította a dolgozókat: ne ott hozzák be a rekeszeket, hanem egy hosszabb, biztonságos úton, de az utasításnak nem engedelmeskedtek. Végül azt is felvetették, a rekeszek ledőlését talán nem is az okozta, hogy a kocsi megakadt volna a repedésben, hanem az, hogy a munkások valamilyen hirtelen mozdulatot tettek, esetleg valamelyik alsó rekesz megrepedt, és azért pottyantak le a fölötte lévők.
A bíróság szakértőt rendelt ki, aki először is szemügyre vette a kérdéses repedést. Az udvart nagy betonnégyzetek fedték, a köztük lévő réseket szurokkal töltötték ki, ahogy ez sok helyen szokás. Ebben megakadhatott a kocsi. A szó ezután arra terelődött, számít-e valamit, hogy az udvart nem a cég bérli. A bíróság úgy vélte, hogy nem: mégpedig azért, mert a billenés- és botlásmentesítési kötelezettség nemcsak magára a munkahelyre, hanem a használt közlekedési útvonalakra is vonatkozik. Erre persze az volt a munkáltató válasza, hogy a közlekedési útvonal nem ez volt, hiszen ő nem ezt jelölte ki. Ugyanakkor a tanúk nem emlékeztek, hogy bármilyen utasítást kaptak volna arra, hogy máshol szállítsák be az árut. Mivel három dolgozó egymástól függetlenül is állította, hogy mindig mindent ezen az útvonalon vittek be a raktárba, a bíróság ezt az ellentmondást is elutasította.
Maradt az utolsó: hogy a munkások véletlenül leborították a kocsit. Azonban a cég képviselője az üzemi baleset jegyzőkönyvének felvételekor - amikor még úgy gondolta, hogy a nyugdíjbiztosító állja majd a cechet - maga írta alá, hogy a sérülést az udvaron lévő repedésben megakadt szállítóeszközről leboruló rekeszek okozták.
A bíróság így több millió forint megfizetésére kötelezte a céget: állnia kellett a hosszas pereskedés idejére visszamenőleg a dolgozó rokkantnyugdíját, sőt a per után is tovább - amíg csak él. Az előírásokat nem szórakozásból alkotják meg, érdemes aprólékosan elolvasni őket. Ebben az esetben a cég nem tudta felfogni, hogy egyetlen pici repedésből, amilyen szinte minden üzem udvarán van, hogyan nőhet ki többmilliós kár. A károk már csak ilyenek: ahol rést hagyunk, ott bújnak elő.