Jogi tanácsok

Az ifjú pár nagy lakodalmat tartott. Ott volt az összes rokon, folyt a sör meg a bor - arra persze senki nem számított, hogy a fiatalok nem sokáig bírják együtt, már kilenc hónap elteltével elválnak. Először úgy tűnt, a vagyon megosztása nem lesz túl nehéz, tekintve, hogy a párnak saját ingatlana nem volt, és ingó vagyonuk sem valami sok. Mégis sikerült összekülönbözniük az osztozkodás során: a menyasszonytánc alatt összegyűlt pénz miatt. A fiú utólag kinyomozta, melyikük rokonai mennyit adtak, és azt kérte, hogy azt az összeget, amelyet az ő családja és ismerősei adtak - vagyis a menyasszonytáncpénz kétharmadát - számolják az ő különvagyonába.
A bíróság nagy sereg rokont idézett be tanúnak, így sikerült bizonyítani - utólag -, hogy a fiú nem a levegőbe beszélt, az ő vendégei többet dobtak a kosárba. Ettől fogva már csak az volt a kérdés, hogy számít-e ez egyáltalán. A volt férj nagyon elcsodálkozott: a bíróság nemcsak afelől érdeklődött, ki kinek a rokona, mennyit adott és ki tudja ezt tanúsítani, hanem azt is firtatta, hogy aki adott, az miért adta, és kinek szánta az ajándékot.
A bíróságnak azt kellett eldöntenie, hogy hol húzza meg a határt a különvagyon és a közös vagyon között. Ugyanis az az ajándék, amelyet egyik fél bizonyíthatóan a szüleitől vagy a rokonaitól kap házassága után, azért, hogy az ő élete könnyebb legyen, az ő különvagyona lesz - ez alól persze vannak kivételek, például ha nagyon hosszú idő telt el az ajándékozás és a házasság megszűnése között.
Ugyanakkor ez nem vonatkozik a nászajándékra. Vagyis az olyan értéktárgyra-pénzre, amelyet a pár a házasság kezdetekor vagy akár fennállása alatt azért kapott, hogy a házasság és az együttélés terheit ezzel megkönnyítsék. Ez alól csak a szülő vagy más rokon által adott, jelentős értékű ajándék lehet kivétel. Az is számít tehát, hogy kinek szánták a menyasszonytánc-pénzt: Pistának és Julcsának, hogy éljenek boldogan, vagy a mi drága Pistukánknak, aki végre kerített magának feleséget.
Végül nem mindegy az sem, hogy mennyi pénzről is beszélünk. Hiszen a rokonok részéről is csak a jelentős értékű ajándék számíthat különvagyonnak, ellenkező esetben egy válóper esetén minden szem barackkal el kellene számolni, amit az após fájáról szedtünk.
A volt férj így aztán nem járt jól a sok tanújával. Mindenki elmondta ugyanis, hogy mennyit dobott a kaskába - ki ötezer forintot, ki tízezret -, meg azt is, hogy kinek szánta. A rokonok nem örültek, hogy a bíróságon kell beszámolniuk arról, mekkora bankjegy is volt az, amit ki lobogtatva, ki diszkréten csúsztatott a kosárba - és a feltett kérdésekre azt válaszolták, a pénzt az ifjú párnak szánták.
Ha ma elmegyünk egy lagziba, és menyasszonytáncot is tartanak, általában öt- és húszezer forint körüli összegekért táncol az ara - ez pedig kisebbfajta ajándék, semmilyen körülmények között nem lehetne vele perre menni. És bár ezek az apró summák ilyenkor összeadódnak, hiába, a sok kicsi jogi szempontból nem megy sokra, vagyis nem viselkedik egyetlen nagyobb szabású ajándékként, amit a házasság végeztével valamelyik fél zsebre tehet.