"Sárdobálás" kalákában

Talán már a tél beállta előtt beköltözhet különleges házába a népi táncot oktató Csatai László és a kézműves Veronika tíz hónapos kislányukkal. Megörökölt víkendházban laktak évekig a solymári dombtetőn, tavaly határozták el, hogy ugyanott építkeznek. Mindenben a természetes életmód hívei. Sokat töprengtek hát azon, milyen legyen megálmodott házuk. A férfi tavaly az interneten bukkant rá egy szalmaházas technológiát ismertető anyagra, és rögtön tudta: igen, ez kell nekünk!
- A hangulata fogott meg minket. Hogy együtt él, velünk lélegzik majd a ház, minden porcikája természetes anyag, nyáron hűvös, télen meleg lesz. Semmi cement, csempe, szilikát, hanem hajópadló és faburkolat mindenütt - mondja Csatai László. - Nem mi leszünk az első fecskék. Az ország első szalmaházát öt éve, Sárospatak mellett éppen a Veronika baráti körébe tartozó házaspár építtette. A közös tervezőnk hozott össze minket a "szalmaszaki" Mészáros Attilával, aki nálunk jelenleg egyedüli szakértője ennek az építkezési módnak. A szalmaháznak csak a falazóanyagai, a szalmabálák olcsók, mi ötvenezerért vettük. Minden egyéb: az alapozás, a szakipari munkák, a tetőszerkezet körülbelül annyiba kerül, mint egy hagyományos építkezésnél. Mi úgy tizenötmillióig jutottunk a számolással, de utána számunkra felbecsülhetetlen értékű lesz!
{p}
A barátaik először elképedtek az ötleten. "Bolondok vagytok? Elfújja a szél. Beázik. Rátok omlik. Begyullad." Most már másként gondolják, sokan kedvet kaptak hozzá. A bálák vályogos bevakolása igazi "sárdobálós kaláka" lesz, és elkelt a segítség a bálák behordásakor is.
Mészáros Attila naponta kijár felügyelni a munkát a Pest melletti Solymárra. A programtervező matematikus-fizikus fiatalember két éve alapított, egyszemélyes szakmai tanácsadó cégével eddig minden hazai szalmaház-építkezésen részt vett. Ismereteit külföldi útjainak tapasztalataival gyarapította, és szerinte nálunk óriási jövője van az Amerikából, Kanadából induló, mára az európai országokban is egyre-másra alkalmazott építési módnak.
A szalmaház falazóanyaga tömör, majd vályogagyaggal kívül-belül vastagon bevakolt, mésszel többszörösen lefestett szalmabála, minden más tekintetben rendesen megalapozott, favázas szerkezetű, cseréppel vagy palával fedett épület. Több nagy előnye is van a hagyományos építésűekkel szemben. Hő- és hangszigetelő képessége sokszorosan felülmúlja a tégláét, fűtése nagyon energiatakarékos, a vízpárát megkötő, "lélegző" szalma és vályogvakolat pedig eszményivé teszi a ház klímáját. A jól megépített szalmaház masszív, nem gyúlékony, és persze nem ázik be.
A vályogépítkezés hagyománya több száz éves, mára a tengeren túli kezdeményezés elterjedt Európában is, kivált a környezetbarát eljárásokat támogató uniós országokban. Magyarországi felhasználását (ahol egyébként bőven van olcsó szalmabála) legfeljebb az a joghézag akadályozhatja, hogy egy 2003-as rendelet értelmében a szalmabála nem minősül "hivatalos építőanyagi terméknek". Az országban eleddig megépült házakat azonban - hála a rendeletet rugalmasan értelmező önkormányzatoknak - mindenütt engedéllyel húzták fel. Jövőre Bélapátfalván ezzel a technológiával készül az önkormányzat hatalmas alapterületű egészségháza is, melynek kifűtése még annyiba se kerül, mint két kisebb családi házé. Mészáros Attila úgy véli, a rendelet jogértelmezési problémáját úgy is megoldhatnák, ha nem a szalmabála, hanem az építési technológia műszaki leírása kapna minősítést.