Terror, amit nem akarunk

Nem a vélt vagy valós bosszú éri utol az áldozatokat aszerint, ahogyan évezredek óta nem lett divatjamúlt a "szemet szemért" gonosz elve. Gonosz elv, de érthető és követhető: te elvetted az enyémet, én elveszem a tiédet! Te ütöttél, én visszaütök, sebaj, ha mindenkinek vége lesz, fő a "vendetta", a vérbosszú. Kegyetlen logika, de van benne rendszer.
A terror logikátlan, nincs benne rendszer. Vagy mi nem értjük a rendszerét. Ha valaki megöli a felesége szeretőjét, bűnös, de valamelyest megérthető az indítéka. Aki megöli a rátámadót, védelmet kap, mert önvédelemből tette. Ha gyilkosság történik, az esetek többségében ismerősök, sőt közeli ismerősök ölik egymást, jól megfogható okból.
Ha terroristák támadnak, nincs ismeretség, nincs előzmény, csak a puszta pusztítás. A terror: öncélú rombolás. Amikor neki sem lesz jobb, de legalább neked rosszabb lesz. Amikor valaki valahol lecsap valakire, valamiért. Talán ő maga sem érti rémtette indítékát. Talán kérdezni sem akar, mert mindegy neki a válasz. Miért is értékelné nagyra a mások életét, ha a magáét se tartja semmire? Még hősnek is kikiáltják: "Halj meg, és nagy leszel!" Vajon mit ér a Nagy Ügy és a Nagy Hősi Halott, ha neve sincs, győzelem sincs utána?
Hol kezdődik a terrorizmus? Valahol a Közel-Keleten? Miért bújunk el a saját felelősségünk elől? Valahol Európában? Valahol Budán vagy Pesten, Debrecenben vagy Miskolcon is lehet kis terror a boltban, ahová nem engednek be valakit a bőre színe miatt. Vagy az iskolákban, ahol a tanár fenyegeti a gyerekeket. Vagy az iskolákban, ahol a gyerekek fenyegetik a tanárukat. Terror minden rombolás. Az, ha idegenek megkarcolják idegen emberek kocsiját, mert nincs jobb dolguk. Adjunk nekik könyveket, filmeket, szép szavakat, mert a bunkóságra csak a bölcsesség a gyógyszer. Terror alatt él naponta több ezer, tízezer gyerek, akit otthon megver a részeges apja vagy nem védi meg az erőszaktól az anyja.
Nem hiteles a vélemény, amely azzal hárít, hogy a terror valahol messze szokásos. Nem hiteles, ha azzal hárít valaki, hogy mifelénk is volt terror, de csak réges-régen. Lehet itt is, lehet most is.
Mit tehetünk? Éljünk állandó rettegésben a vadidegen vadságtól? Ha minden óriáshatalom tehetetlen ellenük, hogyan védjük meg mi magunkat tőlük? Nos, szerintem vegyük őket komolyan - de csak azért se rettegjünk! Elég, ha a hétköznapi terror ellen összefogunk. Ne tegyük kicsiben se, soha, és ne tűrjük el, mi, normális emberek.