Túlélőtúra iskoláknak

Hogy ez matematikailag ez idő tájt sok helyen lehetetlen? Úgy tűnik, a vizsgafeladat összeállítói közül ez senkit nem érdekel. Így hát szegény kisiskolák félreteszik a matekot, hogy a legkülönfélébb módszereket bevetve próbáljanak túljárni az összeadás-kivonás műveletét feltalálók eszén. Összevonják az osztályokat, hogy a költségeket csökkentsék, nemzetiségi vagy művészeti iskolává alakulnak, hátrányos helyzetű gyerekek integrált nevelését vállalják, hogy a bevételeket növeljék.
Kispénzű önkormányzatok az utolsó fillérükig harcolnak iskolájukért. Lehet, hogy eljön az idő, amikor egymás tanulóiért is kannibálként harcba szállnak a pluszkvóta reményében? Mire kényszerülnek még az iskolák, hogyha e küzdelem nélkül is nagy feladat nyomja vállukat: nekik kell felnevelniük, tanítaniuk a sorsunkat néhány év múlva meghatározó generáció emberét.
Nem egyszerűen rossz diákok jól irányzott átkainak tudható be az egyre erősödő iskolabezárási folyamat. A megemelt bér- és egyéb fenntartási költségek, a csökkenő gyerekszám és az évek óta változatlan normatíva mellett a tizenegyről tizenhat főre emelt minimális osztálylétszám sok kistelepülés oktatási intézményének a sorsát lehetetlenítette el. Az iskolákat fenntartó önkormányzatoknak egyre mélyebben kellene a zsebükbe nyúlniuk, annak mélyén azonban egyre kevesebb pénzt találnak. Túlélésre így csak a kivételes helyzetű, gazdagabb üzemeltetővel megáldott vagy ügyes fondorlattal mentőövet találó iskolák lehetnek esélyesek.
{p}
Szebényi helyzet
Az ötszáz lelkes baranyai településen, Szebényben évek óta folyik a közelharc az iskolapártiak és a bezáratás hívei között. A tavalyi tanév végén még utóbbiaknak állt a zászló, olyannyira, hogy az igazgatónő szóban meg is kapta felmondását. Történt azonban, hogy a nyár folyamán a Mohácsi Alapfokú Művészeti Iskola pedagógusgárdájának nyolcvan százaléka - a vezető és a tanárok közti ellentét miatt - új partner után nézett. Így találtak egymásra: intézmény nélküli tantestület és hantolás előtt álló iskola.
- Kaptunk az alkalmon, és Szederinda néven művészeti iskolává alakultunk. Ez annyit jelent, hogy a magyar néptáncnak nálunk amúgy is tantervben szereplő oktatása mellett a diákok másodtanszakként festészetet, kézművességet vagy drámapedagógiát választhatnak. Új munkatársaink iskolánk mellett a környező településeken is végzik a művészeti oktatást - mondta Vágási Margit iskolaigazgató. Ilyen megoldással az intézmény magasabb állami normatívával gazdálkodhat.
- Ha a térségekben összevont iskolák működnének, és a gyerekeket naponta utaztatni kellene, a mikrobusz üzemeltetését, a sofőr és a kísérő munkabérét is kalkulálva nem jönnénk ki sokkal olcsóbban - mondja Hún László szebényi polgármester. - Nálunk, ha egy faluban bezárják az iskolát, akkor ott megszűnik minden...

Másképpen Majson
Az ezerkétszáz lelkes Majs iskolája másfajta lehetőségnek köszönheti megmaradását. Az eredetileg sváb településen ma már ritka ugyan a nemzetiségi nyelvet beszélő család, tíz éve, vagyis jócskán a kritikus időszak beköszönte előtt mégis nemzetiségi iskolává vált. Azóta emelt óraszámban tanítják a német nyelvet - többek között népismeretet - a sokszor magyarul is nehezen író-olvasó nebulóknak. Cserébe viszont jelentős állami többlettámogatást élveznek, az egyébként is minden általános iskolában kötelező nyelvoktatást magasabb szintre fejlesztették, és esetükben a minimális osztálylétszám követelménye is jóval enyhébb, csupán nyolc fő. Nem is gondolnánk, hogy napjainkban milyen gyakori, költségkímélő megoldás az összevont osztályok működtetése.
- Az emberek azt gondolják, hogy a különböző korosztályok együtt tanulása, a csendes és hangos órák csupán régi korok lúdtollas, tintafoltos iskoláinak elavult, rossz módszerei - mondja Vágási Margit. - Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, ennek a tanítási formának a költségkímélés mellett pedagógiai szempontból is számos előnye van.
A kis iskolák megszüntetése mellett kardoskodók általában azzal érvelnek, hogy bennük gyengébb az oktatás színvonala, ami főként a rossz eszközellátottságra, valamint egyes szaktanárok hiányára vezethető vissza. Vágási Margit ezzel szemben megmutatja korszerűen felszerelt iskolájukat, amelyben huszonnyolc diák tanul a vázolt módszerrel. Csupán az épület régi, a berendezés és az eszközállomány, a számítógépek, az írásvetítők, a gazdag könyvtár - hála a rengeteg nyertes pályázatnak - felveszi a versenyt a városi iskolákkal. A kis létszámú csoportokban személyre szabott oktatás folyik, a gyerekek sokat tanulnak idősebb társaiktól, a csendes órák pedig nagyobb önállóságra szoktatják őket.
{p}
Zene nélkül mit érek én?!
- Úgy indulunk, hogy az éves költségvetésünk huszonöt százaléka hiányzik - mondja H. Gabnai Klára, a szegedi Hammido Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatónője. Ezt abból az összegből tudják állni, amelyet az évek során végkielégítésre tettek félre, arra az esetre, ha valami nagy baj történne. A vésztartalékaikat élik fel az idén, remélve, hogy januártól talán visszakapják a megvont normatívát.
Az államilag finanszírozott alapfokú művészeti oktatás a mai napig úgy működik, hogy a fenntartó minden egyes tanuló után normatív támogatásban részesül, s ezt egészíti ki a szülők kötelező hozzájárulása, melynek összege a normatíva tíz, illetve húsz százaléka. Eleddig a normatív támogatás az inflációval együtt emelkedett, és a szülői hozzájárulás alól az igazgatók adhattak felmentést a növendék szociális helyzetére vagy kiemelkedő tanulmányi eredményére tekintettel.
Az idén a költségvetési törvényben tízezer forinttal csökkent a társművészetek normatív támogatása, a zeneoktatásé pedig változatlan maradt - miközben kötelező, kilencszázalékos béremelést írt elő a pedagógusok számára. Emellett megvonta az igazgatók jogát, hogy a rászoruló gyerekeknek elengedjék a szülői hozzájárulást, ilyenre már csak jegyzői gondoskodásba vett tanulók számíthatnak.
A kötelező hozzájárulás alsó határa társművészetek esetén évi 12 ezer, a zeneoktatásban 10 ezer forint, ami nem tűnik égbekiáltó összegnek. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy a művészeti oktatás nem a legelső helyen szerepel egy átlagos magyar család kiadásai között, mindjárt beláthatjuk, hogy ez is eltántoríthatja a szűkebb anyagi javakból gazdálkodókat, hogy tehetséges csemetéjüket például zenére taníttassák.
{p}
Nem kevés alapfokú művészeti iskola alakult 1998 óta. A kisebb településeken az önkormányzatok kaptak az alkalmon, hogy általános iskolájuknak egy kis plusztámogatást szerezzenek. Ezek a művészeti iskolák átvették a művelődési házak feladatainak egy részét is, és munkát adtak a közoktatásból a művészeti tantárgyak - ének, rajz, technika - óraszámának csökkentésével kikopó művésztanároknak. Emellett sorra alakultak a magániskolák, amelyek néhány, részmunkaidőben vagy megbízási szerződéssel foglalkoztatott pedagógussal - papíron - hatalmas tanulósereget oktattak; de hogy valójában mi történt ezekben az intézményekben, azt csak alkalomszerűen, ritkán ellenőrizte az állam. Ezért a költségek nőttek, annak ellenére is, hogy a normatíva összegének emelkedése még az inflációt sem követte. Azok az iskolák, amelyekben a tanárokat rendesen - munkaviszonyban - foglalkoztatták, és beszerezték a szükséges felszerelést (festéket, ecsetet, fellépő ruhát) a gyerekeknek, éppen hogy kijöttek ebből a normatívából. Ezt még tovább nyeste januárban a pénzügyi tárca.
A probléma nem egyformán érinti a különböző fenntartókhoz tartozó iskolákat. Ahol tehetősebb önkormányzaté az iskola, ott a képviselő-testület megtoldhatja a normatívát, a forráshiányos bezárhatja az intézményt. Vastagh István, a Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója szerint ők szerencsés helyzetben vannak: a megemelt szülői hozzájárulást részben állni tudja a város.
Az alapítványi vagy közhasznú társasági formában működtetett intézményeken viszont csak az segítene, ha a kormányzat nem a főcsapot zárná el, hanem megkeresné, hol folyik el úgy a pénz, hogy a művészeti oktatás nem megfelelően zajlik. Ehhez persze ki kell dolgozni egy komplex ellenőrzési rendszert. Az ügyben már voltak egyeztetések az oktatási tárcával, készült is egy javaslat, de azoknak az iskoláknak a sorsa, amelyeknek a háta mögött nem áll pénzes önkormányzat vagy tehetősebb fenntartó, a januárban hatályba lépő, új állami költségvetésen múlik.
{p}
Spórolási okoskodó
A 184 ezer forintos éves fejkvótát többféleképpen is feltornászhatják az iskolák. Felhasználási kötöttség nélküli többlettámogatás jár például a kistelepüléseknek, a bejáró diákok után vagy abban az esetben, ha több önkormányzat társul egy intézmény fenntartására. A napközis foglalkoztatásra, képességkibontakoztató fejlesztésre, valamint hátrányos helyzetű gyerekek integrációs nevelésére szintén pluszfinanszírozás jár. Sok esetben az önállóan megélni képtelen iskolák egy közeli nagyobb testvérhez kapcsolódnak. Az egyesülést mind a befogadó, mind a tagiskolává váló intézmény számára többlettámogatással jutalmazza az állam. Vigyázni kell persze, mert a mézesmadzag könnyen elszakadhat! Az anyaintézmény ugyanis gyakran elszívja a kisiskola diákjait, amely aztán (tanulók nélkül maradva) végleg bezárhatja kapuját.

Utazó táskák
A Békés megyei, hétszáz lelkes Körösújfalu bár körömszakadtáig ragaszkodott az általános iskolájához, a jogszabályok megváltozása miatt arról mégis kénytelen volt lemondani. Ugyanis már nem igényelhetnek támogatást azok az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő, háromezer lelkes vagy annál kisebb települések, amelyekben az egészségügyi, szociális, oktatási intézmények kihasználtsága nem éri el az ötven százalékot. Két megoldás kínálkozott, magyarázza Kincses István polgármester: vagy három tanulócsoportba jár a harminc-egynéhány újfalui gyerek, vagy oktatási társulást hozunk létre a tizenöt kilométerre lévő Vésztő városával, és oda ingáznak a tanulók. Az utóbbi mellett döntöttek. A kistérség segítségével egy tizenhat személyes kisbuszt vásároltak, az alsó tagozatosokat ez szállítja, a nagyok a Volán-járattal utaznak. Intézményfenntartó társulást hoztak létre Vésztővel, ennek keretében Körösújfalu kétszázezer forinttal támogatja a városi iskola működését. Az iskola bezárása sajnos negatív hatással is járt, kilenc munkahely megszüntetését jelentette.