Emberbőrbe bújtatott bálványok

Milliók tekintenek világszerte csodálattal és tisztelettel Teréz anyára, de ez nem azt jelenti, hogy képesek lennénk akár a töredékét is megtenni annak, amit ő. Ám ha szerzetesnővérnek készülünk, s éppenséggel a kalkuttai rendbe szándékoznánk belépni, akkor természetes, hogy éppen az ő élete és munkálkodása lesz az irányadó. Gyönyörködve hallgatjuk az operaénekes Placido Domingót - de csak ha ifjú tenoristák vagyunk, akkor gondolunk arra, hogy úgy kellene énekelni, játszani, színpadon élni, olyannak kellene mutatkozni, mint ő. (Bár, ha igazi elhivatott tehetségek vagyunk, meggyőződésünk, hogy ha törik, ha szakad, felülmúljuk még.)
Felnőtt, kialakult ember nyilván nem tud minden tekintetben nyomdokaiba lépni még annak sem, akire őszintén felnéz. S nemcsak azért, mert minden élet egyszeri és megismételhetetlen, hanem mert saját személyiségétől senki sem válna meg szívesen, nem akarhat maradéktalanul valaki mássá válni. Ha tehát a példaképet nem a mindenben követendő mintaként értelmezzük, hanem tágabb jelentésében, akkor talán azt mondhatjuk: példakép az, aki lenyűgöz minket. Lenyűgöz személyiségével és teljesítményével. Hétköznapi emberben ritka az ilyen, s ha mégis, annak nagy a becsülete környezetében. Mindnyájan ismertünk talán egy-egy pedagógust, papot, orvost, netán saját nagyapánkat, édesanyánkat, akiről úgy tartottuk, egy fejjel a többi ember fölé magasodik. S ha rajtunk kívül mások is így gondolták, aligha tévedtünk.
{p}
Persze híres emberben sem gyakori az ilyen típusú rendkívüliség. II. János Pál pápa - bár nem volt sorozatszínész, popsztár vagy futballista - milliókból váltott ki rajongást. Szavainak és viselkedésének összhangja, az egész lényéből áradó hitelesség még azokat is megérintette, akiket tanítása nem érdekelt különösebben.
Az emberek azonban nemcsak vezetőkre vágynak, hanem gyakran vezérekre is. Számos országban ma is lánglelkű vezérek irányítják a népet, akik jó darabig észre sem veszik, mi folyik körülöttük. Hiszen a diktátorok többségükben csodált és tehetséges vezérek voltak előzőleg, akik meg tudták szólítani az embereket, fel tudták kelteni bennük a bizakodást, és maguk mögé tudták állítani őket. Aztán persze csak addig volt szükségük a rajongó tömegre, amíg hatalomra nem kerültek. Nemrég láthattuk például a Hitler utolsó napjait bemutató, Bukás című filmben, hogy közeli munkatársnői milyen elvakult szeretettel tudtak felnézni Führerüke az utolsó percekig.
Korunkban a legnagyobb hatást persze a sztárok gyakorolják. Igaz, nem hadba szólítanak minket, meg sem térítenek eszméiknek, csak éppen - ha akarjuk, ha nem - mindenütt jelen vannak. Ahogy öltözködünk, ahogy berendezzük a lakásunkat, ahogy az autónkat vezetjük, ahogy kirúzsozzuk ajkunkat vagy bezselézzük a hajunkat, ahogy főzünk vagy diétázunk, amit táncolunk, amit a gyerekeink énekelgetnek - többé-kevésbé mindnyájan a divatot követjük. Azt pedig a sztárok irányítják. Egy-egy korszakos nő, mint Greta Garbo, Jackie Kennedy, Madonna. Vagy férfi: mint James Dean, Elvis Presley, John Lennon, Brad Pitt.
Zenész, színész, sportoló, aki sikeres, gazdag, ismert, ezrével található, de az igazi rostán csak néhány tucat marad fenn. Figyeljük meg, hogy azok a személyiségek nyűgözik le igazán az embereket, akikkel valamennyire azonosulni lehet. Mert például David Beckham csóró családból származik, és alig van iskolája, de iszonyú fineszesen futballozik, vagyonokat keres tehát, és a világ legszebb nőit kaphatja meg. És való igaz, hogy először kiröhögték a külvárosi munkásklubban játszó négy lökött srácot, de senki nem tett a Beatlesnél nagyobb hatást a kor zenéjére. És igaz, hogy a gyönyörű Diana hercegnőből "a szívek királynője" lett, de őt is csalták, ezért nem szégyellt szomorú lenni, s nem szeretett átlépni mások baján sem. Mindnyájan olyan emberek, akik képesek megpendíteni a szívekben egy húrt.
{p}
A példakép
David Beckham személye jó példa arra, ki alkalmas rá, hogy lánymilliók rajongásának tárgya, fiúk százreinek követendő példaképe legyen. Elvégre termett már hozzá hasonlóan jó angol futballista más is, a spanyol Real Madridban sztárolt Davidnek azonban kétségtelenül nagy előnye, hogy szép. Nemcsak jóképű, daliás, hanem egészen egyszerűen szép. Filmet is csináltak például az alvásáról: egy múzeumban állították ki, mint egy festményt, s a látogatók két órán át nézhették, hogyan alszik. Akármilyen ostobaságnak hangzik, mégis határozottan művészi volt a film. Naná, hogy nem horkolt, nem szuszogott, nem vakarózott álmában, szépen összetett két kezére fektette szőke fejét. Úgy néz ki, mint egy arkangyal, holott csak egy külvárosi kölyök. Persze aki elnyerte a koronát s vele a királylány (egy popsztár) kezét. Nem tudom, vajon okos menedzsere biztatja-e, hogy folyton változtassa frizuráját, de az ötlet zseniális, hiszen utánzásával srácok tízezrei nyilváníthatják ki azonosulásukat.

Kulcsár, az ász
Általános iskolások körében készítettek felmérést céljaikról, példaképeikről. Fő célként a megfelelő kapcsolatrendszer kialakítását nevezték meg, példaképük pedig Kulcsár Attila, a lebukott bróker, akinek még érettségije sincs, mégis milliárdok tűntek el a kezén. A Kulcsár Attila iránti csodálat egyik oka, hogy korunk hőse a Bróker. A másik ok viszont az, hogy az agyafúrt bűnözők sokszor imponálnak. Sobri Jóska, Rózsa Sándor, Ambrus Attila országában nem sajnálják Kulcsár áldozatait, hiszen csak azért adhatták oda a pénzüket, mert volt nekik!