Jogi esetek

Egy szövetkezet éjjeliőre - előfordul az ilyesmi - elszundikált munkaidőben. Mikor másnap este bement dolgozni, a főnökei várták, és közölték vele, hogy az éjszaka leple alatt hétszázezer forint árú gabonát lovasítottak meg a raktárból, s a bűnös csakis az éjjeliőr lehet.
Leültették az irodában, és rövid úton választás elé állították: vagy ott helyben aláírja, hogy a munkaviszonyát közös megegyezéssel felbontják, vagy pedig felfüggesztik a munkavégzés alól, és fegyelmi eljárást indítanak ellene. A lényeg az, hogy válasszon a két lehetőség közül ott, helyben, azonnal. Az éjjeliőr ijedtében alá is írta a munkaviszony közös megegyezéssel való felbontásáról szóló dokumentumot, anélkül, hogy elolvasta volna - ezzel egy füst alatt elvesztette a munkahelyét és a végkielégítéshez való jogát egyaránt.
Utólag viszont észbe kapott. Megkeresett egy ügyvédet, aki ugyancsak vakarhatta a fejét, hiszen a munkáltató kezében ott volt egy - az éjjeliőr által is aláírt - megállapodás (aki eddig figyelemmel kísérte a jogi eseteket, tudhatja, hogy az ilyesmivel szemben elég nehéz a bíróságon fellépni). Azt kellett tehát bizonyítaniuk, hogy a munkavállaló a megállapodást nem a saját akaratából írta alá, hanem fenyegetéssel, megtévesztéssel rákényszerítették. A bíróság tehát elkezdte boncolgatni, hogy s mint zajlottak az események az irodában azon a bizonyos estén. Minden olvasó jogérzéke jelen esetben úgy diktálná, hogy a fő kérdés az legyen, végül is lopott az éjjeliőr, esetleg segédkezett-e a lopásban, avagy nem. Hiszen ha lopott, úgy kell neki, ha meg nem, akkor tessék tisztességesen bánni vele. A jog viszont nem így működik, a munkaügyi bíróság csak a munkaügyi problémákat vizslatja, a tolvajlást meghagyja annak, aki ehhez a legjobban ért: a büntetőbíróságnak.
Hogy valaki akart-e egy bizonyos dokumentumot aláírni vagy csak rákényszerítették, arra abból lehet következtetni, hogy ismerte-e a megállapodás szövegét, tartalmát, az aláírás következményeit. Jelen esetben az éjjeliőr elé letettek egy darab papírt, és azt mondták neki a főnökei, hogy vagy aláírod ezt, és holnaptól nem jössz dolgozni, vagy nem írod alá, és akkor sem jössz holnap dolgozni - mivel felfüggesztünk a munkavégzés alól, ráadásul még fegyelmi eljárást is lefolytatunk.
A tanúvallomások azt bizonyították, hogy a munkaviszonyt felbontó megállapodást nem olvasták fel a riadt férfinak. Vagyis az éjjeliőr ijedtében azt sem tudta, mit ír alá.
A közös megállapodás ráadásul egy megfontolt, átgondolt, kialakult szándékot feltételez. Ebben az esetben viszont a munkavállaló - a maga nyolc általánosával nem kifejezetten jogtudatos ember - senkit nem kérdezhetett meg arról, hogy a felvázolt választási lehetőségek közül melyik milyen következményekkel jár, és erről a főnökei - magától értetődően - nem tájékoztatták.
Ráadásul az akkori jogszabályok szerint a "munkavégzés alóli felfüggesztésre" nem is kerülhetett volna sor - vagyis a munkáltató nemcsak ijesztgette, de félre is tájékoztatta az éjjeliőrt. Ezért a bíróság úgy döntött, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetése érvénytelen volt, annak aláírására fenyegetés és megtévesztés hatására került sor.
Akit az ügy kriminalisztikai része érdekel, az eltöprenghet azon, miért nem vállalta az éjjeliőr a fegyelmi eljárást, amelyen bizonyíthatta volna igazát?
Másfelől pedig miért nem tett feljelentést a bíróságon a megkárosított munkáltató, ha biztos volt benne, hogy az éjjeliőr lopott, és miért nem követelte rajta a kár megtérítését?