Az erősebb nem gyengeségei

Nagy utat tettünk meg az elmúlt több mint nyolcvan esztendőben: a férfiak a korábbi 52 helyett átlagosan 74 évet élnek, a nők pedig 55 helyett 79-et. A nők tehát változatlanul túlélik a férfiakat. Hogy miért? Nos, a férfiak - legalábbis a fejlett világban - még mindig önmaguk legnagyobb ellenségei, hiába is tartják magukat előszeretettel az erősebbik nem képviselőinek.
Amint ősünk lekászálódott a fáról és a saját lábára állt, máris megkezdődött a nők és férfiak közötti "munkaköri leírás" tisztázása. Legfeljebb a helyszínek változtak, de a szerepek azóta sem. A teremtés koronái ma is úgy érzik: reggeltől estig küzdeniük kell a "vadonban", a karrierért, a rezsiszámlák kifizetéséért meg a gyermek taníttatásáért, egészségük és az életük árán is. Szó szerint.
Pláne ha az isten megverte őket a magyar virtussal! Mert ugyebár a mi férfiúink azt hiszik magukról: egy feladat csak akkor lesz rendesen elvégezve, ha személyesen csinálják. Túlterhelten is újabb és újabb munkát vállalnak, elvégre nemet mondani vagy a fáradtságukat beismerni - pláne lassítani a tempón és pihenni - a nyápicok ismérve lenne. A szemükben orvoshoz menni, betegségbe esni egyenlő a "haszontalan ember" billoggal, elvégre mennyivel férfiasabb a szűrővizsgálatokat elmismásolva a rákon vagy infarktuson viccelődni.
Persze ne siettessük az elkerülhetetlent! Van ennél sokkal rosszabb is: meglepően sok magyar férfi csendes unalomban és kétségbeesésben éli az életét. Tizenkét óra önkéntes robot után otthon lerogy a tévé elé, befal egy félig-meddig felolvadt mirelit pizzát vagy egy nagy tányér sertéspörköltet galuskával, leöblíti egy hatos csomagolású dobozos sörrel (félmunkát ugyebár mégsem végez), és elpöfékel hozzá egy tucat cigarettát. Lassan elsorvadnak az érzelmei, s kapcsolata a külvilággal maximum a kutyáig terjed: kevés beszéd meg néhány futó érintés.
{p}
Hogy mi lett a férfias keménységről alkotott, éretlen magyar gondolkodás végeredménye, arról a statisztikák árulkodnak: világviszonylatban mind a szív- és érrendszeri, mind a rákelhalálozásban az élbolyban tartják nyilván hazánkat. Tőlünk nyugatra már felismerték, hogy nem zsíros cupákok vagy a gőzmozdonyt megszégyenítő dohányfüst teszi a férfit. Sőt, kifejezetten divat lett (és nem utolsósorban egészségben, túlélési években mérhetően) odafigyelni magunkra. A darázsderekat hajszoló, örök fogyókúrázó nők után ma már a férfiak jó része is zsírszegényen táplálkozik, rendszeresen mozog, kerüli a mértéktelen italozást, és időnként megjelenik egy alapos orvosi kivizsgáláson.
Ehelyett nálunk még mindig az "erősebb nem, gyengébb egészség" elve érvényesül. Mivel az átlagos magyar férfi nehezebben ismeri el elesettségét, inkább tagadja panaszait, a nőknél ritkábban, csak végszükségben fordul orvoshoz - ezért érkezik az ügyeleti hívások kétharmada férfitól. S mivel gyakran későn kerül szakemberhez, tizenöt százalékkal több időt tölt gyógyulással kórházban.
Zsákutca? Nem egészen. Abban a bizonyos "földre szállós" evolúciós folyamatban nekünk, nőknek a gondoskodó, fészekőrző szerep jutott, kifinomultabb érzékelő szervekkel, érzésvilággal. Meg harminc százalékkal több idegrost a bal és a jobb agyféltekénk között. Vagyis az érzelmi és logikai központok a női agyban sokkal szorosabb összeköttetésben állnak. Mi átlátunk a férfiakon, míg ők évszázadok óta rejtélyesnek tartják a gyengébbik nemet, és csak tapogatóznak ebben a sejtelmes, homályos erők által irányított világban. Még fel sem mérik "macsó magatartásuk" veszélyeit, mikor egy reggel azt veszik észre, hogy a kávét cukorpótlóval kapják az ágyba, és az ajtónál edzőcipőben, várakozóan toporgunk...
{p}
105 évesen
A kínai Huang Bohan arról, miként érte meg a 105 éves kort:
"Azt hiszem, az étel a lényeg. Kukoricát, rizst és zöldséget eszem, húst nem sokat. Korán kelek, és kilenc előtt lefekszem. Nem iszom és nem dohányzom. De vannak öregek, akik igen."

Kockázat
- Mi jelent nagyobb kockázatot egy olyan férfi számára, akinek már volt infarktusa: a nemi élet vagy a reggeli felkelés?
- Pontosan ugyanakkora a kettő kockázata: egy az ötvenezerhez.

Orvoshoz járni
Míg a nők szívesebben járnak férfi orvosokhoz még a legintimebb vizsgálatokra is, mert valahogy jobban bíznak bennük, addig sok férfi még egy influenza elleni oltásra sem hajlandó doktornőhöz menni. Nem is tudják, mit veszítenek! A női háziorvosok ugyanis betegcentrikusabbak férfi kollégáiknál, és kommunikációs készségben is felülmúlják őket. Jellemzően több időt töltenek betegeikkel, és a tisztán orvosi jellegű problémán kívül az egészséget befolyásoló környezeti, érzelmi tényezőkre is figyelmet szánnak. A hozzájuk járók ezért kétszer annyi információt mondanak el magukról, mint a férfi kezelőorvosnak. Gyakrabban mosolyognak és biztatóan bólogatnak - így a gyengébb nembeli fogorvos nemcsak a szuvas fogat tömi be, de a lelket is simogatja.