Csak a túlélésre futja

Kis magyar statisztika. Tízfős vidéki társaság, ötven és hatvan év közöttiek. Négy magas vérnyomás, három infarktus, két cukorbetegség, egy mániás depresszió. Negyvenszázalékos munkanélküliség, egy tönkrement kisvállalkozás, két korkedvezményes nyugdíj. Harmincegy gyerek, hét unoka.
És ez csupán a kezdet! Nemcsak a második világháború után született generáció öregedett el napjainkra, hanem az eddig általuk finanszírozott nyugdíjrendszer is. Európa-szerte a fejlett országokban nő a hatvanévesek és annál idősebbek száma. S közben nem született, nem születik annyi gyermek, amennyi biztonságosan eltartja a dolgos évtizedek után a békés, pihentető öregkorba érőket.
Nincs olyan gazdag állam és nyugdíjrendszer, amely önmagában képes megoldani az egyedülálló nyugdíjasai nehéz élethelyzetét. Az idősekről való gondoskodás elsősorban családi ügy kellene hogy legyen, hiszen egy házaspár, két ember együtt sokkal könnyebben boldogul, pláne ha támaszkodhatnak utódaikra is.
Hiába igyekszik a nyugdíj évenkénti emeléssel lépést tartani a fogyasztói árakkal, hiába a napokban kézhez kapott tizenharmadik havi járandóság, a magyar nyugdíjasok és nyugdíjszerű ellátásból élők több mint fele - európai szemmel nézve - a szegénységi küszöb alatt él. Vagyis havonta hatvanezer forintnál kisebb összegből gazdálkodik. Annak kétharmada meg elmegy élelemre, rezsire, orvosra, gyógyszerre.
Így a szórakozás vagy az utazás idehaza többnyire örökre csak álom. Marad nekünk a külföldi turistabuszokról könnyedén leszökkenő, vidáman csicsergő, rózsaszín blúzos, gyöngysoros idős hölgyek és előzékeny, sármos öregurak üdítő látványa...

Hatvankét esztendő
Hét évvel ezelőtt új magyar nyugdíjrendszer lépett életbe, amely fokozatosan megemelte az öregségi nyugdíj korhatárát. Az 1939 után született férfiak korhatára hatvanról egységesen hatvankettőre módosult, a nők számára ötvenöt évről fokozatosan emelkedik erre a szintre. Most ott tartunk, hogy idén az 1945-ben született hölgyek hatvanévesen vonulhatnak öregségi nyugdíjba, az egy évvel később születettek viszont csak 2007-ben, hatvanegy esztendősen lesznek jogosultak az ellátásra.
Újabb két esztendő múlva jönnek a '47-esek, ők 2009-ben lesznek, hatvankét évesen nyugdíjra jogosultak. Közülük öregségi nyugdíjat az kaphat, aki legalább húszévnyi szolgálati időt szerzett, vagyis biztosítottként nyugdíjjárulékot fizetett.

Mire költenek?
A Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint a nyugellátásból élők havi apanázsuk egyharmadát élelmiszerekre költik. Ha ehhez még hozzáadjuk azt, amit a lakás fenntartására, gyógyszerekre, orvosra fordítanak, hatvanszázalékos arányt kapunk. Ami azért kiemelkedő, mert a lakosság többi része csak a keresete negyven százalékát fordítja az említett tételekre. Ruházkodásra, tartós fogyasztási cikkek beszerzésére 12-13 százalék jut az aktív dolgozók fizetéséből - a nyugdíjasoknál ezzel szemben csak 7-8 százalékos arányt mutattak ki az adatok.
Összességében elmondható, hogy az idősek zöme nagyon szerényen él. Nyugdíjukból a létfenntartásra úgy-ahogy telik, arra viszont nemigen, hogy szórakozzanak, utazzanak vagy a bankbetéteiket gyarapítsák. Aki tehetősebben tölti a munkás évtizedek után a jól megérdemelt, régóta várt pihenést, az elsősorban a korábban félretett tartalékaira támaszkodik.
Egy másik KSH-kutatásból kitűnik, hogy az idős emberek lakásának felszereltsége elmarad az országos átlagtól. A jobb körülmények között élőknél a tárcsás mosógép és a hűtőszekrény mellett legfeljebb színes televíziót, porszívót, hajszárítót és fagyasztószekrényt találunk. Mikrohullámú sütő, pláne számítógép csak elvétve akad. A hetvenes éveikhez közelítők már akkor sem szívesen változtatnak a megszokott életmódjukon, ha épp anyagilag meg is tehetnék.
{p}
Egymilliónyian egyedül
Talán emlékeznek még, hogy a nyári Gyurcsány-Orbán-vita után valóságos számháború indult a nyugdíjak körül. Nem csoda a mindenkori fokozott érdeklődés, hiszen az ország csaknem egyharmada, hárommilliónál több ember nyugdíjas vagy nyugdíjszerű ellátásban részesül.
A magyar háztartások több mint felében élnek nyugdíjasok, közülük 1,8 millió ember úgy, hogy nem lakik vele együtt aktív kereső családtag, csak a szintén nyugdíjas házastársa. Egymilliónál is több azoknak a száma, akik egyedül tartják fenn magukat.
Már csak azért sem szabad elmennünk a fenti adatok mellett, mert az idősek életszínvonalát a jövedelmen túl az is meghatározza, kivel élnek. A magányosok gyakran érzik rosszabbul magukat, még akkor is, ha anyagi helyzetük ezt nem indokolja. Ráadásul az egyedül élők többnyire nők, és az ő járandóságuk általában jóval alacsonyabb, mint a férfiaké.
De mitől is lennének elégedettek, mikor minden második idősnek hatvanezer forintnál kevesebb nyugdíjat kézbesít a postás?! Sőt, egyharmaduk kevesebb mint ötvenezerből tengeti az életét. Mire elég ez? Hatvanezer körül talán már nincs veszélyben a létbiztonság, de tartalékolni ezen az életszínvonalon egy fillért sem lehet.
Az uniós irányelvek szerint a szegénységi küszöb az adott ország átlagkeresetének a hatvan százaléka. A 102 ezres magyar nettó átlagfizetéssel számolva ez nálunk 60 ezer forint. A hazai alacsony ellátások ismeretében belátható, hogy európai szemmel nézve Magyarországon a nyugdíjasok és nyugdíjszerű ellátásból élők több mint fele a szegénységi küszöb alatt él. S ami még szomorú: bár törvény rögzíti az évenkénti emelést, és 13. havi ellátmánnyal meg ötéves korrekciós programmal igyekeznek megállítani az idősek leszakadását, eközben maga a nyugdíjrendszer is súlyos anyagi gondokkal küzd. Egymással egybecsengő előrejelzések szerint egy-két évtizeden belül Európa-szerte minden állam fizetési nehézségekkel szembesül majd.
{p}
Az alapgond demográfiai: elkezdődött a második világháború után született népes generáció tagjainak tömeges nyugdíjba vonulása - magyarázza Mészáros József, a Budapesti Műszaki és Közgazdasági Egyetem szociológia és kommunikáció tanszékének docense. Az utána jövő korosztály jóval kisebb létszámú, vagyis kevesebben fizetnek járulékot, mint amennyi nyugdíjast ebből el kell látni. A különbséget a költségvetés kénytelen állni, ami még a nálunk gazdagabb országokban is meghaladja a büdzsé teherbíró képességét. Tavaly idehaza a "szükséges" 170 ezer helyett 93 ezer gyerek született, vagyis több mint egyharmadnyi járuléktartalék hiányozni fog a rendszerből.
A másik "probléma", hogy egyre tovább élünk. Alapszámítás szerint három aktív esztendő ér egy nyugdíjas évet. Ez esetben leegyszerűsítve egy hölgynek ötven aktív év során kellene 17 év nyugdíját befizetnie járulékként - a nők ugyanis kb. ennyit élnek nyugdíjasként. Ezt lehetetlen elvárni, ezért emelik Európa-szerte a korhatárt, hogy a 3:1 arány tartható legyen.
A problémák másik okozója, hogy míg a rendszerváltás alatt a munkaképes korúak 90, addig most csupán 60 százaléka dolgozik. A munkanélküliségből sokan a nyugdíjazásba menekültek, a kormányzat maga is efelé terelte őket. Így néhány év alatt a másfél millió ellátottból hárommillió lett.
Ötszázezerre tehető a falusi mélyszegénységben élők száma, akik nem fizetnek járulékot, és nem is kapnak semmilyen juttatást. Ők egyrészt őstermelők, másrészt a munkanélküli-segélyből már kiesettek, kilátástalan jövővel.
A háború előtt, az úgynevezett fedezett nyugdíjrendszerben még valódi tőke létezett; a MÁV-nyugdíjpénztár bérházainak haszna például megbízható és tervezhető öregkori ellátmánnyal kecsegtette az érintetteket. A mostani felosztó-kirovó szisztémában azonban az aktív dolgozó fizeti a mindenkori nyugdíjas pénzét. Ha felborul ez az arány, vagy ha nincs tartalék (márpedig ez sajnos számos országban így van), a kormányok kénytelenek letuszkolni a nyugdíjrendszer szigorításának keserű piruláját állampolgáraik torkán. A reformra több megoldás is kínálkozik, a jelenlegi járulékfizetők terheinek növelésétől a juttatások megnyirbálásán és a kötelező/önkéntes magánpénztári öngondoskodáson át a nyugdíjkorhatár emeléséig. Ez azonban veszélyes iparág, kormányok buktak már bele (lásd Schröder) nyugdíjváltoztató terveikbe.
A svédeknek egy évtizednyi előkészítő munka után, 1993-ban sikerült generációs szinten korrekt, az említett két modellt ötvöző rendszert bevezetniük - mondja Mészáros József. Az északi országban minden járulékfizető egyéni számlával bír, s a befizetéseik kamatoznak. A zárt rendszerben nincsenek rendkívüli emelések, kormányonkénti változások, így mondjuk kampánycélokra sem lehet felhasználni a nyugdíjasokat. A dolgozók nem keresnek kibúvót a befizetés alól, hisz azt kapják majd vissza, amit maguk tettek a számlájukra. Azt azonban mindannyiunknak el kell fogadni, hogy a nyugdíjba vonulás önmagában mindenhol a nadrágszíj valamelyes megszorításával jár együtt.
A keleti népeknél az idősek nagy tiszteletnek örvendenek, ez az életszakasz számukra az egyensúly és a bölcsesség kora. Így van ez a keresztény világban is, a IV. parancsolat szerint tiszteld apádat és anyádat...
Aranyigazság, hogy abban a társadalomban, amely nem becsüli meg az öregeket, a fiatalok sem számíthatnak később másra. Csakhogy az óra ketyeg bennünk, s az élet természetéből fakadóan nincs túl sok időnk kivárni az ígéretek majdani teljesülését.
{p}
Háromféle
Három tétel szerepelt a legutóbbi szelvényeken, azaz háromféle juttatást kaptak novemberben a nyugdíjasok. A szokásos havi járandóságuk mellett kézhez kapták az év elejétől érvényes egyszázalékos emelés összegét; a legfeljebb tíz hónapos különbözet fejenként nem lehet kevesebb, mint 2500 forint. A tizenharmadik havi nyugdíj első részét márciusban folyósították, most a másik felével kopogtatott a postás, amelyet már az egy százalékkal emelt összeggel számítottak. 2003-ban a tizenharmadik havi juttatásnak csupán egynegyedét kapták a nyugdíjasok, 2004-ben a felét, idén a kétharmadát (két részletben, tavasszal és most), a teljes összeghez pedig jövőre jutnak hozzá. Az egyik nyugdíjas-szervezet amellett kardoskodik, hogy ezt a "jutalmat" rászorultság alapján osszák szét, ne legyen a mindenkori járandóság alapján automatikus annak is, aki egyébként jó anyagi körülmények között él. Mások azt tartják igazságtalannak, hogy miért kapnak a nyugdíjasok olyan 13. havi juttatást, ami után nem fizettek járulékot, míg a dolgozóknak nem jár alanyi jogon ilyen pluszpénz.

Megkétszereződünk
Óvatos becslések szerint a Föld jelenlegi népessége 2050-re megduplázódik. Ez valóban "népességrobbanás", ugyanis hárommillió évig tartott, míg a földlakók száma 1800-ban elérte az egymilliárdot. A második milliárdra 1930-ig, tehát 130 évet kellett várni. Aztán már harminc esztendő is elég volt a hárommilliárd eléréséhez, 1960-ig. A negyedikhez mindössze 15 év szükségeltetett 1975-ig, az ötödikhez pedig 12 év 1987-ig. Újabb tizenhét esztendő múlva, 2004-ben már hatmilliárdra gyarapodott bolygónk népessége.

Támogatás távfűtéshez
A távfűtéses lakásban élő nyugdíjasok - a más fűtési módoknál magasabb költségeik mérséklése érdekében - támogatást igényelhetnek: 2006. március 31-éig havi kétezer, azután szeptember 30-éig havi ezer forintot. Az igénylésre azok a nyugdíjasok, valamint nyugdíjszerű ellátásban részesülő személyek jogosultak, akiknek a háztartásában az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének egyszemélyes háztartásban a háromszorosát (74 100 forintot), két- és többszemélyes háztartásban a kétszeresét (49 400 forintot). A kérelemmel a lakóhely szerint illetékes önkormányzat jegyzőjéhez kell fordulni, aki a jogosultság megállapítását követően értesíti a nyugdíjfolyósító szervet, és ők gondoskodnak a támogatás utalásáról.