Emberpróbáló év végi ünnepnapok

Görbe Nóra színésznő családja tavaly karácsonykor költözött ki a fővárosból az újonnan épített, Pest melletti családi házba:
- A berendezkedés akkor annyi energiánkat elvitte, hogy a lakásban még fát sem állítottunk. Az ünnepi étkezések helyszíne a csupa üveg, hangulatos télikertünk volt, onnan gyönyörködtünk kertünk egyetlen fenyőjében, amit égőfüzérekkel kivilágítottunk. Gyönyörű helyen lakunk, a falu legszélén! A kertünk végében már csak szántóföld van. Mivel a gyerekeim már nagyok - lányom 22 éves bölcsész, a fiam december 8-án (!) született, 16 éves gimnazista -, ajándékügyben én már előre "tesztelem", minek örülnének. Idei karácsonyunk a Körúti Színház avatásával és premierrel lesz egybekötve, gyanúm szerint annyi időm se marad, hogy főzzek. Igazi családi összejövetelt karácsony második napján, az anyukámnál, Szarvason tartunk, egy hagyományos disznóöléssel, ami remélhetőleg pótolja majd konyhai mulasztásaimat a disznótoros sültekkel.

Csákányi Eszter színésznőnek szülei halála óta "szép-szomorkás ízzel" telt meg a karácsony:
- Édesanyám december közepén halt meg, hatvankét évesen. Súlyos beteg volt, távozása mégis porig sújtott. Mindez huszonhárom éve történt, és csaknem pontosan egy évre rá, december 11-én megszületett a nővérem kislánya. Bori megjelenését úgy vettük, mint hihetetlenül szép ajándékát a sorsnak, ami átértékelte bennünk anyukánk hiányát. Egy új élet kezdődött, s ez enyhítette a veszteségérzetünket. Nekem nincs gyerekem, de Borit lányomként szeretem. Az ő lénye csökkentette édesapám tizenhárom évvel ezelőtti, szintén karácsonyt megelőző halála miatt érzett fájdalmamat is. Az ünnepet testvéremmel az évek múlása ellenére is vegyes érzelmekkel éljük meg, bennünk bujkál a szomorúság. Pedig egyébként különösen kedves ünnep ez nekem, nagyon szeretek ajándékozni, örömet szerezni és, nem mellékesen, pár napig pihenni. Szenteste mindig együtt vagyok a szűkebb családommal, este tizenegy után pedig a barátaimat látom vendégül. Az ünnepi vacsora a nővérem tiszte; élek-halok a rántott húsért krumplipürével, a hallal viszont el tudnának üldözni az asztaltól.

Zoltán Erika énekesnőt 1992-ben épp szenteste kérte feleségül Kátai Róbert koreográfus:
- Már két éve éltünk együtt, teljesen váratlanul ért a lánykérés. A jegyességünk öt évig tartott, 1997. január 3-án esküdtünk; előtte a karácsonyunk gyakorlatilag már a szervezés lázában zajlott. Azt hiszem, sikerült különlegessé tenni. A menyasszonyi ruhámat az anyósom varrta, királykék selyemből. Nem sokkal előtte jelent meg első közös albumunk, s a címadó dal, a Végre megtaláltam őt! volt a bevonulási indulónk. Nyolcéves Zoé lányunk december 20-án született, úgyhogy négy nap múlva úgy vittük haza a kórházból, mint életünk legszebb karácsonyi ajándékát.

Moldova György író a második világháború poklában üldözöttként a budapesti gettóban élt, családjával együtt viselte a sárga csillagot. Tízévesen a gettó belső futárszolgálatánál segédkezett. Üzeneteket vitt, becsempészett gyógyszereket továbbított a szükségkórházba. Önéletrajzi könyvében is visszaemlékezik gyerekkori elhatározására, amelyhez apaként és háromszoros nagyapaként is hű maradt:
"1944 karácsony éjszakáján is szolgálatban voltam. Fennállt a veszély, hogy a gettót a felszabadulás előtti utolsó pillanatban a nyilas fegyveresek egy pogrommal felszámolják vagy a németek felrobbantják. A mozgásukat figyelőktől kellett jelentéseket hoznom. A nyilas osztagok akkor is bent kóboroltak a gettóban áldozatokra vadászva, sorozatlövéseik visszhangoztak a szűk utcákon. A falhoz simulva vártam ki, amíg a fegyverzaj elcsöndesedik, és folytathatom az utamat. Akkor fogadtam meg magamban, hogy nem felejtem el ezt az éjszakát, soha, sehol, semmiféle formában nem fogom megünnepelni a karácsonyt. Ezt a kötést mindmáig, jó hatvan éven át megtartottam, még arra sem voltam hajlandó, hogy egy karácsonyfa előtt állva hagyjam magam lefotózni. A karácsony számomra éppolyan lélekpróbáló, meditatív idő maradt, mint az engesztelés napi böjt. Előfordult, hogy egy keresztény vallású szerelmem nálunk töltötte a szentestét, de az ő kedvéért sem változtattam a szokásomon. Némelyik, hasonló megpróbáltatáson átment sorstársam, gondolom, a gyerekei megörvendeztetésére, különböző kompromisszumokat talált ki, például a karácsonyfa tetejére egy ötágú vörös csillagot rakott. Engem nem vonzottak az ilyen megalkuvások. Felfogásomat még a saját lányaimra sem erőltettem rá: mind a ketten keresztény fiúhoz mentek feleségül, ha akarnak, a saját lakásukban tetszésük szerint ünnepelhetnek."