Magánzárkában a lélek

Egyre többen jelentkeznek orvosi vizsgálatra depresszióval, alvászavarral, szenvedélybetegséggel, neurózissal - és amikor elkezdik feltárni a baj okát, egy szomorú felismeréssel találják szembe magukat. "Bárcsak lenne valaki, aki meghallgatna és megvigasztalna. Akire odafigyelnék és akivel törődhetnék. Valaki, aki elűzné a magányomat."
- Eseteink hetven-nyolcvan százalékában a háttérben ott munkál a magány vagy az elmagányosodás. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a segítségre szorulók jó része igazából nincs teljesen magára maradva. Van ugyan családja, csakhogy alig találkoznak. Olykor ez a távolság számlájára írható, máskor a rokonok, barátok egész egyszerűen nem figyelnek egymásra - magyarázza Veres Andrea, a Szent János Kórház pszichiátere.
Családban, párkapcsolatban élve is érezheti úgy az ember, hogy elszigetelődött a többiektől. Az ilyen magányt talán még nehezebb elviselni, mint az egyedüllétet. Mert az emberek hiába költik el együtt a vacsorájukat - ragaszkodva a régi jó szokáshoz -, ha közben figyelmen kívül hagyják a másik érzéseit, gondolatait. Vagyis lelkileg magányosak.
Az egyre gyakoribb jelenség okát a pszichiáter abban látja, hogy napjainkban az egyéni boldogulás, boldogságkeresés sokkalta fontosabb a másokra való önzetlen odafigyelésnél. A teljesítménycentrikus világban könnyen felborul bennünk az érzelmi értékrend. Év végén sokan valamiféle egyenleget készítenek az életükről. És a végeredmény olykor nem szívderítő. Senki sem szembesül szívesen magánéleti kudarcaival, ezért is félnek sokan annyira a karácsonytól.
Bármilyen furcsán hangzik, a szeretet ünnepén sokkal több családban tör ki veszekedés, mint év közben. Ha csupán az "ilyenkor együtt kell lennünk" kényszere miatt jönnek össze a családtagok, a feszültség hatására könnyebben felszínre kerülnek elnyomott konfliktusok, személyes ellentétek vagy sértettségek.
A magányos emberek gyakran menekülnek - az életük elől. És közben folyton kárpótlást keresnek. Általában túl sokat dolgoznak, túl sokat esznek, túl sokat sportolnak, túl sokat foglalkoznak a lakásukkal, az öltözködésükkel. Vagy éppen túl keveset... Karácsonykor azonban ez a "stratégia" is csődöt mondhat, és akkor eluralkodnak a lehangoló gondolatok.
Érdekes, hogy nem a sötét őszi, téli hónapokban dobják el legtöbben az életüket - ilyenkor ugyanis, bármennyire nyomasztó is ez az időszak, sokkal erősebb a túlélési ösztönünk (ahogy a háborúban is az élni akarás kerekedik felül). Tavasszal adják fel, amikor fogytán a lelki erő a természettel való újjászületéshez.
A karácsony kivétel. Ezekben a napokban minden jobban fáj. Az átlagnál többen jutnak el az öngyilkosság kísérletéig. Mert nehéz úgy emberként, társas lényként élni, hogy közben nincs kihez szólni, s csak a rádió, a tévékészülék hangja töri meg a halálos csendet.
{p}
Hangulatjavítás
A bulvárlapok praktikus tanácsai általában megrekednek a "lássa meg egyedül is az élet szépségeit" típusú jó tanácsoknál, rosszabb esetben arra biztatják olvasóikat, hogy fogyjanak le pár kilót, kezdjenek el vízisízni, netán nyelvet tanulni. Pedig gyakran egészen apró ötletek segítenek át egy-egy rossz hangulaton, s lépésről lépésre juthatunk el addig, hogy változtassunk az életünkön.
Csokoládé: nem csoda, hogy a szomorú ember nassol, mert a csoki hatóanyaga úgy hat a szervezetre, mint a kábítószer.
Illatok: a narancs illóolaja nyugtat, jókedvre derít, a rózsa, a teafa, a borsmenta, a levendula, a szantálfa kiváló kedélyjavító.
Színek: a sárga, a narancs, a vörös felpörgeti az embert, virágcsokorként és díszpárnaként egyaránt.
Fény: mindennap töltekezzünk hangulatlámpák és gyertyák fényével, megsokszorozzák az életkedvünket. Pláne ha ez kellemes zenével és egy lebilincselő könyvvel párosul.
Könnyek: nem kell mindenkor erősnek mutatkoznunk, engedjünk utat a fájdalomnak. Amikor elerednek a könnyek, az agy ópiumszerű anyagot választ ki, s ettől csökken a rossz érzésünk.
Állatok: kevésbé érezzük egyedül magunkat, ha naponta van kiről gondoskodnunk. Bátran beszélgessünk házi kedvencünkkel, simogassuk és kényeztessük őket, ne féljünk kimutatni az érzelmeinket.
Mosoly: nézzünk az emberek szemébe, így fejeződik ki legjobban a lelkek közötti kapcsolat. És mosolyogjunk, ez barátságos légkört teremt - mire észrevesszük, már beszélgetésbe is keveredtünk a távolabbi szomszédunkkal...