Egérleselkedőben

Meglett emberek cseverésznek az iskolapadban - köztük olyan is, aki ugyanennek az iskolának volt az igazgatója húsz éven keresztül. Lassan csúszkál a kurzor, nehezen tart célra a kéz: az egérrel majdnem mindenkinek meggyűlik a baja, hát még ha klikkelni is kell. Az apró x­ekről rendszeresen elcsúszik a nyilacska, ha a házimunkához szokott erős kezek amúgy emberesen odanyomnak az egér gombjának.
- Most nem küldünk képeslapot - fegyelmez a tanárnő; mert aki már érti a csíziót, el-elkalandozik a tananyagtól. Ki-ki más internetes oldalra téved, és hangosan újságolja, mi érdekeset talált.
Előttem egy tisztességben megőszült virágkötő szemelget az adventi koszorúk között, bal kezem felől incselkedve böködnek. Ugyan, segítsen már, elakadtam, súgja a néni, a képernyőn a rendszerprogram idegőrlő hibaüzenetét olvasom: a program szabálytalan műveletet hajtott végre, ezért leáll. Kezdheti az egészet elölről; majd segítek, mondom, mert a néni láthatóan összeomlott a nehezen kivitelezett célba klikkelések küszöbön álló megismétlése miatt. A második sorban az egyik asszony nem tudja véka alá rejteni kitörő lelkesedését egy izgalmasnak ígérkező recept kapcsán, mire hátulról fegyelmezi a társnője:
- Magadban olvasd, hé!
Súgás-búgás, az egyik asszony kiböki, ami a szívét nyomja:
- Képzelje, már tudtam írni levelet a fiamnak, aki Ausztriában dolgozik.
Erre a másik sem marad alul:
- Én az unokáimnak küldtem kismacskás képeslapot.
Nem várat sokáig a harmadik sem:
- Írtam a szomszédasszonyomnak, aki Budapesten van.
Senki sem mondhatja, hogy ezek az idősek ne élnének a kor és a technika kínálta lehetőségekkel!
- Akkor most írunk egy levelet a padtársunknak - adja ki a parancsot a tanárnő.
Ágika kissé nehézkesen megnyitja a levelezőprogramot, majd komoly arccal gépelni kezd: "Kedves Margitka, az imént azt olvastam az interneten..."