Jogi esetek

Egy társasházban a vízfogyasztást mérő új órát szerelt fel a szolgáltató. Telt-múlt az idő, a lakóknak pedig feltűnt, hogy mintha az utóbbi időben lényegesen több vizet pancsolnának el. Először persze végigjárták a csöveket, nem folyik-e el valahol a víz, majd egymásra kezdtek mutogatni. Végül rájöttek, hogy a hiba a szolgáltató által felszerelt új vízórában van: leszereltették, és kivizsgáltatták egy szakértővel. Kiderült, hogy a vízóra valóban rossz, ámde a szakemberek nem tudták megmondani, mikor is romolhatott el. Ez pedig már csak azért sem volt mindegy, mert a felszerelés óta két év telt el.
Pert a szolgáltató indított, mivel a lakók a túlfogyasztást nem akarták kifizetni. A szolgáltató úgy vélte, hogy a vízóra hibájának megállapításától kell számítani azt az időt, amikortól őt felelősség terheli, dolgozói nem is szerelték vissza a hibás vízórát, tehát nem okoztak kárt a lakóknak. Erre a józan ésszel nézve kissé abszurd álláspontra azért helyezkedhettek, mert a mérésügyről szóló törvény nem tartalmazott világos rendelkezéseket arra vonatkozólag, mikortól számítva dől meg egy mérőeszköz hitelességének a vélelme. Csak annyi állt benne, hogy hibájának bebizonyosodásáig a mérőeszközt hitelesnek kell tekinteni.
A lakók azzal érveltek, hogy ők korábban sem ismerték el a mérőórát hitelesnek, mert már előző évben is sokallták a vízdíjat, és gyanakodtak a sunyin ellenük ketyegő készülékre. Éppen ezért a szolgáltató jobban tenné, ha lenyelné a békát, és kevesebb pénzt követelne rajtuk: annyi víz ellenértékét, amennyit a selejtes óra felszerelése előtti években átlagosan fogyasztottak.
A szolgáltató erre azzal tromfolt, ha sejtették, hogy a vízóra selejtes, de nem intézkedtek ez ügyben, akkor viszont nem víz- és csatornadíj címén, hanem kártérítés címén követeli rajtuk az elmaradt díjat, amit a rosszul viselkedő mérőóra hibája okozott. Ugyanis ha előbb szólnak, hogy rossz a vízórájuk, nem érte volna őket kár.
A bíróságnak itt egy komoly és egy komolytalan kérdésre kellett választ találnia a jogszabályokban. Az első: ha két év során valamikor elromlott a vízóra, akkor az eszközt mikortól kell hiteltelennek tekinteni? A felszerelésétől kezdve? Vagy a hiba bizonyításának időpontjától? A bíróság végül egy közbenső megoldást talált: akkortól kezdve hiteltelen a mérőeszköz, amikortól az eset összes körülményeiből arra lehetett következtetni, hogy az óra elromlott. Megvizsgálták tehát a mért vízmennyiségeket, és kijelölték azt az időszakot, amikor a mérőeszköz először jelzett a szokásosnál többszörösen nagyobb fogyasztást.
A komolytalan kérdés, amelyre a bíróság könnyen válaszolt, arra vonatkozott, hogy kifizessék-e a lakók a hibásan mért vízdíjat kártérítésként. Ezt a kérését a szolgáltató arra alapozta, hogy a lakók már korábban intézkedhettek volna az óra leszereléséről, de nem tették - ezért mért a szerkezet sokkal nagyobb fogyasztást. Mivel ilyen módon a nagyobb kimutatott vízfogyasztásról egyértelműen a lakók tehetnek, ezért azt mint kártérítést ki kell fizetniük.
A bíróság türelmesen megmagyarázta a szolgáltatónak, hogy kártérítést csak akkor kérhet, ha őt kár érte. Vagyis akkor, ha ő adott vizet, de a lakók nem fizettek érte. Mivel jelen esetben ilyesmi nem történt, ezért kártérítési igényét kénytelen elutasítani.