Konyhakönyvek krajcárjai

Bevallom, mi hárman, testvérek, soha bele se néztünk édesanyánk cirkalmasan szép betűkkel, szorgosan rótt konyhakönyveibe. Gyermekként ugyanis nem voltunk kíváncsiak rá, mi pénzt emészt fel az etetésünk, ruházkodásunk vagy taníttatásunk.
A vér azonban nem válik vízzé: csaknem húsz évig magam is ráncolt homlokkal naponta körmöltem a kiadásaimat. Igaz, minden betelt spirálfüzettel és minden év végén megfogadtam, nincs tovább!  Ugyan kinek és minek írtam?! A lányom kuncogott rajtam, a bekönyvelt számok őt sem érdekelték. Szerinte ez látszattevékenység, hiszen ha feljegyzem és összeadom a kiadásaimat, attól még nem marad több pénzem.
Számítógépes könyvelésre szakosodott világunkban igazán érdekes esti foglalatosság évekre, évtizedekre visszamenőleg böngészni a mai fiatalság szerint talán avíttnak, ásatagnak tartott konyhakönyveket. Ezek ugyanis gyakorta kis családi krónikák, mini társadalomrajzzal és közgazdaságtannal fűszerezve.
A minap felütöttem az 1988-as feliratút. A még szolid munkabéres, kényelmes élettempójú szocializmusban megkezdett spirálfüzetem bevételi rovatában Szabad Föld-es fizetésem havi nyolcezer forint volt. A kiadási rovatokból piros filccel aláhúzva virítanak a húzósnak számító hétvégi bevásárlások költségei. Például egy pénteké, amikor kocsonyahúst, zöldséget, cukrot, tésztát, csokoládét, fali posztert, túrót, habfürdőt, üdítőt, miegyebet vettem, sőt a (volt) férjem meg is nyiratkozott a borbélynál. Került mindez akkor 817 forintba! Ma egy hétvégi bevásárlást minden luxus nélkül egy háromtagú család aligha úszna meg tízezer forintból, nagycsaládoknál pedig a csillagos ég a határ.
Abban az évben Miskolcról budapesti szerkesztőségembe oda-vissza 220-ért utaztam. Ma ez helyjegyekkel együtt több mint hatezerbe kerül.
És a telefonszámlák! Már havi 1200-1300 forint miatt "balhéztunk" a családtagokkal, ki mennyit beszélt. Mostanság havonta húszezreket postázok; igaz, internetes előfizetéssel, ami meg elkerülhetetlen, mert javarészt itthon dolgozom.
A névnapi könyvajándékot 1988-ban megúsztam 250-ből; ugyanekkor egy férfinadrág és zokni 850 forintba került. Az egyébként is sok költséggel járó év végét nálunk megtoldotta lányunk név- és születésnapja, így érthető a decemberi kiadások 22 ezres tétele. Az akkori havi béremnek majdnem a háromszorosa!
A füzetekben 1992-től megszaporodtak a rendkívüli kiadások a szódacsere 90 vagy a kéményseprési díj 340 forintja mellett. Ahogy felgyorsult körülöttünk a világ, úgy lanyhult bennem az összeadási hajlandóság, s már csak évente összesítettem a tételeket. Mintha feladni készültem volna a számokkal vívott csatát, a konyhakönyv írását, amelynek korábban talán olyan mágikus erőt tulajdonítottam, mint a bennszülöttek, akik varázsjeleikkel próbálták meggyengíteni az ellenséges törzs - esetemben a mindenható pénz - erejét.
Végül, az ezredfordulón, feladtam. Ám minden tiszteletem azoké, akik napjainkban is vezetnek konyhakönyvet, és összehasonlíthatják a nagymama fellelt füzeteivel.
Következetéseket levonni belőlük viszont nem érdemes. Hiszen az egy egész más világ volt.
{p}
Péter
Bár sosem vezetett konyhakönyvet - kapásból-fordulásból vágja a '74-es árakat, ugyanis hetedikes iskolásként ő végezte a családi bevásárlásokat és postai befizetéseket. Amikor a nővére 150 forintért bérelt egy pesti szobát, a 86-os oktánszámú benzin literjét 4,50-ért mérték (ma 260 forint körüli a 95-ös). Mostanság 400-500 forintot is fizetünk az olcsó kiadású kötelező olvasmányokért, míg több mint két évtizeddel ezelőtt 2 forint 60 fillért ért egy diákkönyvtári kötet. 1974-ben a levélre 60, a képeslapra 20 filléres bélyeget ragasztottunk a mostani egységes 52 forint helyett. Az akkor 3,30-as lottójátékért ma 150 forintot kérnek. Péter édesapja újságíróként 3100, gyógytornász édesanyja 1100 forintot keresett.

Élelmiszer  1974  2006
1 kg kenyér:  3,60  174
1 kg cukor:  9,60  1921
l tej:  3,60  158
Sport szelet:  1,20  45
Kis kifli:  0,40  18
10 dkg vaj:  5,00  220
1 kg narancs:  25,00  340

Lapunk ára
A Szabad Föld ára fél évszázad alatt több mint kétszázszorosára emelkedett (Ft):
1958. január: 0,70
1968. január: 1,20
1978. január: 1,80
1988. január: 3,80
1998. január: 76,00
2003. január: 145,00
2006. január: 165,00

Zsuzsa
Tizenhat éve vezeti a kockás füzeteket, és szerinte fogja is haláláig:
- Olyan ez már, mint a kávé és a cigaretta, nem tudnék leszokni róla. Rutinná vált, csak éppen káros mellékhatása nincs. Akkor kezdtem írni, amikor a férjem vállalkozó lett, hogy elkülönítsem az "ipari" pénzeket a háztartásiaktól. A vállalkozás már megszűnt, mi elváltunk, a konyhakönyv azonban maradt. Csak a rubrikái módosultak: a bevétel egyetlen tétellé vált, a fiamé (osztálypénz, különórák, ruhák) gyakorlatilag megszűnt, mióta dolgozik és külön él. Annak idején írtam a tápszerek, pelenkák, cumik, sőt a fiam első szemüvegének árát is, ami ötszáz forint volt. Ez ma már, amikor húszezer alatt nincs szemüveg, történelem! A nyolcvanas évek végén háromezer forintból kijött a lakbér, a háztartási biztosítás, a víz-, gáz-, áram- és telefonszámla. Tanulság? Legfeljebb annyi, hogy semmivel sem jutottam előbbre a mostani 110 ezer forintos könyvtárosi fizetésemmel, mint az 1989-ben kapott 5200 forinttal. Ha úgy tetszik, helyben járás az életem. De legalább nem csúsztam sokkal lejjebb, mint annyian körülöttem, bár sok mindenről kellett lemondanom az elmúlt években.

Költségnem  1989  2005
Villanyszámla:  300  6425
Gázszámla:  739  14620
Telefonszámla:  488  6842
Havi lakásbiztosítás:  132  1670
Összvonalas bérlet:  161  3800
Üzemi ebédjegy:  283  3200

Ildikó
Annak még a gondolatától is irtózik, hogy konyhakönyvvel vacakoljon:
- Egyedül nevelem a gyerekemet, egész életem a közalkalmazotti fizetésem beosztogatásával telik, és, mit mondjak, folyton vesztésre állok. Jelzáloghitellel tömködöm a lyukakat, banktól bankig rohanva próbálom alacsonyabb kamatozású hitelekkel kiváltani a nagyobbakat. És ezt a küszködést még regisztráljam is?! Na nem!