Egy nap az angyalokkal

Vámosújfaluba és Bodroghalomba tartok a fogyatékosokat segítők elhivatott csapatának vezetőivel. A Szent Erzsébet Segítő Kezek Közhasznú Egyesület koordinátorai, Fischinger Zsuzsa és Vaszilykó Judit a gondozók mellett maguk is gyakran kocsiba ülnek, mert élő kapcsolat nélkül csupán személytelen aktaként kezelnék az ellátottakat. Olyan embereket, akiken nem szabad sajnálkozni, hogy teljes értékűnek érezhessék magukat.
Mint például a huszonnyolc éves Margó, aki vakon született, a kerámiázást Pesten tanulta, Vámosújfaluban pedig hat éve egy alapítvány ad neki munkát, szállást.
- Ircsike jön hozzám hetente kétszer - öblíti meg agyagos kezét Margó a kétszemélyes, központi fűtéses kis lakásban. - Jól érzem itt magam. Van állásom, lakásom, amire különben reményem se lenne. Ircsikével főzünk, befőtteket rakunk el, mosunk-vasalunk, bevásárolunk. Patakra vagy Szerencsre Gyuri (Csabai György, a sárospataki körzeti szolgálat szállítója - a szerző megjegyzése) hord minket. Ha ruhát veszek, ő mondja meg, milyen színű, jól áll-e rajtam. Az ünnepeket általában a kaposvári nagynénémnél töltöm, aki lelkileg közel áll hozzám; mert a szüleimre, testvéremre sajnos nem számíthatok.
Cingár fiú cigizik a másik ajtóban. A huszonhét éves Sanyi is vakon született, itt kosarakat fon.  Hozzá is Irénke jár, kétszer egy héten segít a levélírásban, felolvassa az újságokat, krimiket.
Csontos Ferit Bodroghalomra visszük haza sárospataki gyógytornájáról. A negyvenéves férfi hét évvel ezelőtti balesetéig - egy autó gázolta el a falu főutcáján - aktívan focizott és raktárosként dolgozott. Súlyos koponyasérüléssel két hónapig kómában feküdt, lábai szilánkosra törtek, édesanyja negyvenhét kilósan vitte haza a kórházból. Leszázalékolták, mozgása rendezetlen maradt.
- A háziorvosom szólt, hogy az egyesületnek szállítószolgálata is van. Apám halála óta ketten lakunk anyámmal. Ő ellát, ápolásra nem szorulok, a rendszeres torna viszont kötelező. Hála nekik, azóta csak huszonöt forintot fizetek kilométerenként, előtte ingem-gatyám ráment a taxira.
A teraszon, járókeretre támaszkodva vár minket Irénke, akinek a takarítás, ablakpucolás, függönymosás a mindene; gondozója, Ilonka hetente kétszer segít neki. Sütni-főzni viszont mindig maga szokott ez a derűs asszony, akit sorra értek a tragédiák. Öt éve biciklivel olyan csúnyán elesett, hogy a térdműtétek ellenére járókerethez kötött rokkantnyugdíjas lett a szerencsi élelmiszerbolt örökmozgó dolgozójából. Egy év múlva párját, a jóvágású, szép szál mozdonyvezetőt hirtelen elvitte a rák, és Irénke (lányai Mezőkövesden élnek) egyedül maradt a bánatával, dagadt lábait szaggató fájdalmával. Mígnem egy ismerősétől tavasszal hallott az egyesületről. Azóta is hangoztatja: "Angyalkáim, ti áldás vagytok nekem!"

Szolgálat
Borsodban a Szent Erzsébet Segítő Kezek Közhasznú Egyesület tíz támogató szolgálata - színész kezdeményezésére és elnökletével - egy éve alakult meg. A Dunántúlon már jól ismert, sajnos egyre csökkenő állami támogatásból működő szolgálatok létrejöttét 2007-ig törvény írja elő, körzetenként négy (vezető, két gondozó és egy szállító) szakemberrel. Munkájukért majdhogynem képletes összeget kérnek, pedig a gondozók gyalog vagy kerékpárral járják a Bodrogközt, mert busz reggel meg este van, vonat szintén ritkán, és telente még ez a gyér közlekedés is gyakran megbénul.