Harminc halott kiskorú

Tallózzunk kicsit az elmúlt napok híreiben! Egy harmincéves fiatalember a Heves megyei Atkáron hajnali négykor csecsemősírásra ébredt, mire dühében bántalmazni kezdte a kicsit. Felesége felkapta a tíz hónapos kisfiút, és az ütlegek elől az utcára menekült vele. Ezalatt a férfi lekaszabolta felesége kilenc- és tizenhárom éves lányát, majd visszafeküdt aludni. A rendőrök ébresztették fel...
Csak a temetés után derült ki, hogy huszonkét éves fia ölte meg különös kegyetlenséggel a kétszeres világbajnok fogathajtót és feleségét. Mert megeléegelte szülei túlzott szigorát és az állandó bizonyítási kényszert...
Rendőrségi adatok szerint minden tizedik órában érkezik bejelentés házi perpatvarokról. Tavaly mintegy 7500, családon belüli erőszaknak minősülő jogsértés történt, száznégy végződött halállal. Az áldozatok leggyakrabban nők és gyerekek, de olykor a férfiak vannak kitéve a veszélynek. A bántalmazók rendszerint puszta kézzel esnek neki a gyengébbeknek. Majdnem 1300 esetben tizennégy éven aluli gyermekre támadt rá az apja. Ideértve a gondatlan veszélyeztetést és a csecsemőgyilkosságokat is, évente harminc kiskorú nem éli túl az erőszakot.
A legfeljebb szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők körében átlagon felüli az erőszak, ám ne legyenek illúzióink: az érettségizetteknek és a diplomásoknak is gyakran eljár a kezük. Budapest, a vidéki városok és a falvak között sincs jelentős különbség, manapság mindenhol nagyjából egyformán előfordul családi durvaság.
Persze az is egy külön cikk témája lehetne, hogy mit is nevezünk családon belüli erőszaknak. Sokan ugyanis az utód egy-egy nevelő célzatú "meglegyintését" nem tekintik verésnek, a férfiak szemében pedig egy nyakleves az asszonynak kocsma után igazán nem a világ. A Medián közvélemény-kutató cég 2004-es felméréséből például az derült ki, hogy a gyermekes családok egyharmadában fordul elő - a családtagok saját bevallása szerint - olykor egy kis pofozkodás. Hol a gyerekkel, hol az asszonnyal.
Maradjunk azoknál az egyértelmű eseteknél, ahol az erőszak "természetes" velejárója a mindennapoknak! Leggyakrabban az alkohol meg a játékszenvedély vezet erőszakhoz. A mai fiatalság mintha türelmetlenebb és hevesebb vérmérsékletű lenne a korábbi generációkhoz képest, abból ítélve, hogy mind többször hívnak rendőrt fiatal házasok civakodásához. Tovább bonyolíthatja a helyzetet az egyik fél korábbi kapcsolatából származó gyermek, akivel a nevelőszülői szerepbe kényszerült felnőtt nehezen vagy egyáltalán nem ért szót. Az erőszak tehát sohasem előzmény nélküli, a bántalmazó nem derült égből villámcsapásként sújt le áldozatára, súlyos érzelmi viszályok húzódnak a háttérben.
De mit tehet ilyenkor a hatóság? A korábbi gyakorlat szerint, amíg nem folyt vér, ki sem mentek a riasztásra. Azóta egy kicsivel jobb a helyzet, de - ha nincs nagyobb baj - ma sem tehetnek sokkal többet annál, mint hogy hetvenkét órára őrizetbe veszik a bántalmazót. S aztán folyik minden tovább a régi mederben.
Az Országgyűlés a napokban fogadta el a távoltartás intézményét. Eszerint az erőszakot elkövető felet a bíróság kötelezheti a közös lakás elhagyására és arra, hogy távol maradjon a sértett munkahelyétől, valamint az általa látogatott intézményektől. A jogalkotók ettől remélik a családon belüli erőszak visszaszorítását. A Nők a Nőkért az Erőszak Ellen (NANE) szervezet szerint ez csak egyetlen eleme az erőszak elleni fellépés eszköztárának. Mert például ki védi meg az asszonyt a bírósági határozatig attól a férfitól, aki a rendőrök előtt "ígérte meg": ha életfogytiglant kap érte, akkor is kinyírja.
{p}
Nyakba való védelem
Ausztriában vagy az USA egyes államaiban olajozottan működik a családvédelmi rendszer. Az ilyen ügyekben a távoltartás mellett alkalmazzák a soron kívüliséget a bírósági eljárásban vagy akár a személyazonosság megváltoztatásával járó tanúvédelmi programot. Kanadában például az élettársa rendszeres brutális verésének kitett asszonyt és gyermekeit két hónapra védőőrizetbe vették. Először is kitiltották a házból a bántalmazót, majd éjjel-nappal rendőrök vigyázták, mindenhová hordták-vitték a sértetteket. A nő azonnal megkapta a minden szülői jogot neki ítélő bírósági végzést. A védőőrizet letelte után egy nyakláncot viselt, amelynek medálját megnyomva azonnal riaszthatta a rendőrséget. Munkahelyén, megértően, névváltozással máshová helyezték át, s a bölcsőde folyosóján kitették a falra az élettárs fényképét, nehogy bárki is a gyerek közelébe engedje a férfit.

Menedékkérőben
Sok nő azért tűri a sorozatos megaláztatásokat, mert nem lát kiutat kilátástalan helyzetéből. Való igaz, hathatós segítség nélkül a bántalmazottak nem nagyon képesek tartósan megállni a saját lábukon. Kevesen tudják, hogy a lakóhely szerinti önkormányzattól rendkívüli segély formájában anyagi, emellett pedig jogi és mentális támogatást is kaphatnak. Szintén az önkormányzat segítheti őket abban, hogy menedéket találjanak valamelyik anyaotthonban. A fővárosban működik az ország első krízisközpontja, amely ingyenesen hívható a 06-80/204-387-es számon.

Miért tűrik?
A NANE munkatársai szerint leggyakrabban az alábbi körülmények tartják vissza a nőket attól, hogy elhagyják erőszakos párjukat:
- gyerekek (egy rossz apa is jobb a semminél, a gyerek ne nőjön fel apa nélkül);
- érzelmi zsarolás (azt mondta, nem tud nélkülem élni, megöli magát, ha elhagyom);
- szégyen (nem szeretném, ha mások megtudnák, hogyan élünk, mit gondolnának rólunk?!);
- bűntudat (biztosan én tehetek róla, valamit rosszul csinálok, én vagyok a hibás);
- az önbecsülés hiánya (úgysem találnék nála jobbat, hová is mennék, nem boldogulnék nélküle);
- szerelem (szeretem, el kell fogadnom ilyennek a rossz tulajdonságaival együtt; amikor nem durva hozzám, olyan boldogok vagyunk);
- félelem (megfenyegetett, hogy a föld alatt is megtalál, és megöl, ha elhagyom);
- felelősségérzet (a családot mindenképpen együtt kell tartani, és ez a nő dolga).