Jogi esetek

Új, külsős igazgatót nevezett ki az önkormányzat egy iskolába. Mivel a kinevezés előtt megbízott igazgató és egy igazgatóhelyettes vezette az intézményt, valamelyiküknek távozni kellett beosztásából. Az új vezető úgy döntött, hogy az egyetlen rendelkezésre álló igazgatóhelyettesi posztot az addigi megbízott igazgató kapja. Ebből aztán felvetődött a kérdés: az előző igazgatóhelyettessel mi lesz? Ugyanis eddig csak négy órát kellett tartania hetente, azonban ha visszamegy tanárnak, ennél sokkal többet kell neki adni - óraadási lehetőség azonban nemigen volt, ráadásul a volt igazgatóhelyettes egyik szakját nem is tanították az iskolában.
Végül az igazgató úgy döntött, mivel munkát nem tud adni az asszonynak, fel kell mentenie, ami közalkalmazotti körökben egyenlő a felmondással. Ő azonban kézzel-lábbal tiltakozott. Szerinte az új igazgató tudott volna neki órákat adni, ha akar, ugyanis egy kolléganő gyesen volt, és a többi tanár túlórában tartotta meg az ő óráit is - ezeket megkaphatta volna, amiből mindjárt kijött volna egy fél állás (heti tíz óra). A másik fél állást pedig abból lehetett volna kialakítani, hogy éppen akkor, amikor az új igazgató átvette az irányítást, nem volt ifjúságvédelmis az iskolában. Igaz ugyan, hogy határozott idejű szerződéssel a feladatot ellátta egy fiatal kolléganő, de az ő szerződése pontosan akkor járt le, amikor az új igazgatónak határozatlan idejű munkát kellett volna felajánlania a volt igazgatóhelyettesnek.
Az egyezkedés nem vezetett eredményre. Az új igazgató határozatlan idejűre akarta változtatni az ifjúságvédelmis szerződését, mondván, hogy ezt neki az előző igazgatók megígérték, másrészt neki már van ebben a munkában tapasztalata, sőt a témába vágó továbbképzésekre is járt - éppen ezen ígéretek miatt. Időközben az igazgatóhelyettes táppénzre ment, és onnan csak három hónap elmúltával került elő. Ekkor meg is kapta a felmentését.
Az asszony beperelte az iskolát, merthogy, bár lett volna módjuk arra, hogy neki pedagógusi munkát adjanak - erre jogszabály kötelezte volna őket -, mégis inkább szétosztották a túlórákat, illetve új szerződést kötöttek az ifjúságvédelmissel.
Az igazgató azzal érvelt, hogy a gyesen lévő kolléganő óráit azért nem adhatták oda, mert ő bármikor visszajöhetett. Az ifjúságvédelmi állást pedig még azelőtt odaadták másnak, hogy a volt igazgatóhelyettes felmentésére sor került volna. Emlékezzünk: az asszony elment táppénzre, hogy annál később tudják kirúgni, ez idő alatt viszont véglegesítették az előző ifjúságvédelmis szerződését. Tehát amikor felmentették, a munkakört már betöltötték; arra pedig nem kötelez a törvény, hogy a volt igazgatóhelyettesnek mások kirúgásával teremtsenek helyet. Annak ellenére sem, hogy a tanúvallomásokból kiderült: az előző vezetők éppen ezért nem kötöttek határozatlan idejű szerződést az ifjúságvédelmissel, hogy ha posztjukat elveszítenék, akkor legyen számukra hová visszavonulni.
A bíróság az igazgatóhelyettesnek adott igazat, és nagy összegű végkielégítést ítélt meg neki (mivel a történtek után az iskolában nem akart már dolgozni). A tanács úgy vélte, hogy az ifjúságvédelmis posztját ugyan nem kellett volna megkapnia, de határozott idejű szerződéssel alkalmazni kellett volna a gyesen lévő fiatalasszony helyére.