Kinek mondjam el?

Kedves Krisztina!
Higgye el, az igazán egyedül maradt urak nagyon önzőek tudnak lenni. Azok, akik az eddig leélt hatvan-hetven évig először az anyukájuk kedvencei voltak, majd rövid ideig párkapcsolatban éltek, extrém kívánságokkal lepik meg az ember lányát. Azt nem tudom, milyen lehet egy igazi, házias és nem önző férfi, aki a beteges párjáért mindent megtesz, ilyennel ugyanis még nem találkoztam.
Májusban lesz hat éve, hogy özvegy vagyok. A férjem mellett harminckét hosszú évet szenvedtem el. Alkoholista volt, az ital vitte el. Három gyermeket neveltem fel úgy, hogy közben dolgoztam (sokszor hattól hatig), csak a gyes alatt maradtam otthon. Éjjelente főztem, mostam, gyakran alig aludtam. Amikor a kimerültségtől a lábamon alig álltam, akkor sem tudtam. A kedves férjem hol késsel, hol baltával fogadott, szitkozódott. Sokszor ellenőrzött a munkahelyemen. Ráért, mert hol volt munkája, hol nem.
Szerencsém a szerencsétlenségben, hogy a gyermekeim közt négy-négy év van. A lányom 1970-ben, a fiaim hetvennégyben és hetvennyolcban születtek, így a kislányom tudott vigyázni a testvéreire. Tavasszal betöltöm a hatvanegyedik évemet, és beteges vagyok, de nem elkeseredett. Csak tényeket állapítok meg. Olyan sok rossz és betegség ért az életben. Vágytam volna egy jobb élet után, mert nehogy azt higgye valaki, hogy egy "vénasszonynak" nem lehetnek vágyai.
Tudja, kedves, az a semmi kis hatvan év oly hamar elszaladt! Pedig szenvedéssel, keserű tapasztalatokkal volt tele. Próbáltam a levelezési rovatban hirdetni, de eddig nem sikerült megfelelő társat találnom. De nem adom fel, úgy döntöttem, újra megpróbálkozom az önök lapjában.
Tisztelettel:
Rezeda

Kedves Rezeda!
Köszönöm, hogy megírta megrázó eseményekkel teli életét. Végigolvasva történetét mégsem szomorúan tettem le a levelét. És tudja, miért? Mert a sok átélt rossz ellenére egy szívós, bizakodó, életrevaló, sőt, megkockáztatom, hogy - jó értelemben véve - pajkos levélíró sugárzik belőle. Átüt rajta, hogy bár sokat csalódott, de nem adta fel végleg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a kérése, hogy verses formában megfogalmazott felhívását tegyük közzé a társkereső rovatunkban. Örömmel teszünk eleget kívánságának, és remélem, hogy ha én nem tudtam teljesen meggyőzni, az urak majd megteszik. Cserébe csak annyit kérek, számoljon majd be az eredményről!
Kedves Uraim! Lapozzanak a társkereső rovathoz, nézzék meg Rezeda hirdetését, és bizonyítsák be neki, hogy igenis van kivétel. Hogy hatvan év felett is megérkezhet - ha nem is a szőke herceg, de egy igazi, önzetlen, szívét a helyén viselő társ!
Üdvözlettel: