Kinek mondjam el?

Kedves Krisztina!
Átérzem a "Szomorú nagymama" jeligés levél szerzőjének gondját, az adni akarás szándékát, a szeretetét. Nem az ajándék nagysága az, amivel unokáink kötődhetnek hozzánk. Mit is lehet adni? Hitet, bátorítást és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.
Húsz unokám van, vegyes anyagi háttérrel, kevés nyugdíjjal rendelkezem. Mégis mindig igyekszem örömet szerezni - mindegyiknek. A tízéves leányunokám nálam hímezi ki anyukájának a karácsonyi terítőt. Mindig tudok figyelmeskedni leányaimnak, menyeimnek egy-egy zacskó zsemlemorzsával, darált dióval, lecsóval, befőttel, aszalt szilvával vagy alkalmanként bevásárlással, gyerekfelügyelettel (a vásárlást anyagilag megtérítik). Kötéseim is olykor jól jönnek, vagy egy-egy nap kirándulás, ahova elviszem a kicsiket, hiszen én már ingyen utazhatok.
Természetesen nem mindegy, megtanítottuk-e gyermekeinket a kicsi, a kevés megbecsülésére. Unokáink szeretete boldoggá tesz. Soha olyan szép ajándékot nem kaptam, mint az elmúlt karácsonyon, amikor távol töltöttem a szentestét. Négy csodálatos levelet küldtek, megköszönik bennük a feléjük áradó szeretetemet, azt, hogy mindig számíthatnak rám, hogy vagyok. Vőm szerint egyszerű, zsúfolt otthonomban mindig remekül érzi magát, holott csak egy közönséges tea, kalács vagy apróság az, amit kínálok.
Természetesen a jobb módú gyerekeknek ez kevés. Én mégis úgy döntöttem, hogy tizennyolc éves leányunokám (aki Spanyolországot, Párizst, Londont is megjárta) olyat kap tőlem ballagására, amit mástól nem. Vettem egy szép füzetet, amelybe életbölcsességeket írok, minden bizonnyal hasznát veszi majd, ha én már nem leszek.
Lehet, hogy egyedi az életem és a szeretetem, de ez a gondolkodásmód engem átsegít a nehéz helyzeteken.
Tisztelettel:
Egy boldog nagymama

Kedves Boldog Nagymama!
Szinte látom magam előtt a zsúfolt lakást, a benne hímezgető kisunokát, a befőtteket és a darált diós zacskókat, érzem a tea és a kalács illatát. Egy otthont festett elénk, amelynek melege az íráson keresztül is átsüt. Ennek az otthonnak a tűzhelye pedig minden bizonnyal Ön, a húszunokás (!) nagymama. Példájából bárki érezheti, mi az, ami egy nagyszülőt pótolhatatlanná tesz, és az is nyilvánvaló, hogy ebből a szempontból mennyire mellékes a pénz. Köszönjük a sok praktikus tanácsot, remélem, mások is tudnak ötletet meríteni - ahogy Ön fogalmazott - egyedi életéből, szeretetéből és gondolkodásmódjából! Gratulálok a nagy családhoz, és kívánom, hogy hozzátartozói minél tovább élvezhessék otthona melegét!
Üdvözlettel: