Mindenkinek egy malacot

- Mindig szerettem a konyhában sürgölődni. Kitől örököltem? Fogalmam sincs, anyukám például nem szívesen állt a tűzhely mellé. Tizenévesen már elhívtak sütni, ha valahol családi ünnepség volt. Postáskisasszony, később bolti eladó voltam a falunkban, de legtovább férjemmel együtt a hejőbábai pszichiátriai otthonban dolgoztam, onnét mentem nyugdíjba.
- Mégis honnan ered a grillázskészítés tudománya?
- Egy nénitől tanultam a szomszédos Sajószögeden, már nem él. Egyszer végignéztem, hogy dolgozik. Aztán hazamentem, és estétől hajnalig kísérleteztem. Reggelre fekete volt a karamellás diós massza, mert a temérdek újraolvasztástól megégett, de azért én addigra megtanultam a formázás, kiszabás alapjait. Főleg azt, hogy a gyorsaságon múlik minden. Mert a grillázs és a díszítő cukorhab hirtelen megkeményedik, nincs idő pepecselni, máskülönben újra kell olvasztani, ami rontja a minőséget. Ma már a legforróbb masszát is csupasz kézzel megfogom, a gyerekeim szerint "hőálló" lett a kezem. Grillázzsal dolgozni kesztyűben lehetetlen, mert hozzáragad, a nejlon meg elolvad. Olajos, vajas vagy vizes kézzel formázok.
- Elnézve az albumot, nagyon változatosak a felkérések.
- Családi eseményekre mindig valami különlegeset kérnek. Barna-fehérben; mert a színezést én giccsesnek tartom. Gólya, bölcső, gitár, számítógép, furulya, virággal vagy zöldségekkel teli díszkosár, macifej, repülőgép, anyaállat a kismalacokkal, autó, kombájn, mindegyik az ünnepelt hobbiját, foglalkozását jelzi. Esküvőkre, bérmálásokra általában szív, galambpár és cukortemplom dukál.
- És ez az emeletes bérház, falhoz döntött létrával, előtte tűzoltóautóval?!
- Gyulára vitték esküvőre, a tűzoltó vőlegény éppen megmenti a háztetőről leugrani készülő menyasszonyt. Ez a telefonfülke egy rendőrnőnek készült, aki húsz éve egy fülkénél ismerkedett meg a jövendőbelijével. A paragrafussal díszített cukortortát diplomaátvételre rendelték. Egyszer a menyasszonyi torta mellé ötvenkét malackát kértek, hogy a meghívottakat megajándékozzák velük. A helyi postát is megformáltam postásnőnk házassági évfordulója és tizenöt éves munkahelyi jubileuma alkalmából.
- Egyáltalán hogyan készül a cukortorta?
- Legfeljebb négy óra, meg négy csomag porcukor, egy kiló őrölt dió, három tojásfehérje és citromlé kell hozzá. A kristálycukrot nem szeretem, mert gyakran rossz minőségű. Ha nekiállok, hozzám senki ne szóljon, senki ne lépjen a konyhába! A méhecskét, amint éppen rászáll a kaptárra, egy mezőgazdász egyetemista születésnapjára kérték. Ezzel csaknem fél napot dolgoztam, olyan bonyolult volt a szárnyak, lábak megformálása, díszítése.
- Mi lesz a sorsa ezeknek az egyszerre időtálló és finom remekműveknek?
- Ahol gyerekek vannak, ott még a száraz, hűvös hely sem menti meg őket az elropogtatástól. Egyébként sokáig megmaradnak, mert csak a nedvességre kényesek. Szlovákiába, Erdélybe, Németországba autóval szállítják őket, jól bedobozolva még postázhatók is.
- Magának készített már valamit?
- Soha. A négy unokámnak igen, a két fiam és a lányom viszont már rá sem tudna nézni. A tarifáimon is nevetnek. Valamikor húsz forinttal kezdtem, most ezret kérek egy tortáért. Az otthonnak persze, ahol nagyon szerettem dolgozni, karácsonyra mindig ingyen készítek egyet.