Fokhagymát a dunyha alá

Kamasz lányok tucatjai tapadnak a képernyőre, amikor feltűnik a tizenhat éves Sabrina, a tini boszorkány. Sabrinát a születésnapján kétezer éves különc nagynénjei varázserővel ajándékozzák meg, s ennek megfelelően - számtalan mókás helyzeten átesve - boszorkányvizsgára is készülnie kell.
A természetfölötti erőkre, a túlvilági misztikumokra a nők valahogy mindig érzékenyebbek, fogékonyabbak voltak. Meg is lett az "eredménye": a középkori boszorkányperekben nők ezrei haltak szörnyűbbnél szörnyűbb halált. Minden jóindulatuk és segítőkészségük ellenére a leggyanúsabbaknak a gyógyfüves asszonyok meg a szüléseknél tüsténkedő bábák bizonyultak, akik valamiféle fortélyos praktikákat folytattak és "varázsszereket" kotyvasztottak. A kezdetleges körülmények miatt, a megfelelő higiénés feltételek híján a gyógyítás nem mindig sikerült, sokan belehaltak a szülésbe. Ilyenkor aztán tálcán kínálkozott a bűnbak: a gyanús, természetfölötti erővel rendelkező némber. Azaz a boszorkány!
A tömeges boszorkányhisztéria két nélkülözhetetlen eleme: a kínvallatás és a beismerő vallomás. A kegyetlenül meggyötört nő, hogy kínjaitól mielőbb szabaduljon, minden bűnt magára vállalt. Az eredmény? Leggyakrabban máglya, akasztás, elevenen eltemetés, vízbe fojtás. Mindez persze nyilvánosan, hogy mindenki a saját szemével győződjön meg róla: a gonosz elpusztult, a közösség megtisztult.
Előtte azonban a per során elhangzott az a kérdés, hogy kik voltak a társai, mondjuk, a boszorkányszombati szeánszokon. A szerencsétlen nők - a szabadulás reményében - rendszerint újabb nevekkel álltak elő. S máris elszabadult a pokol!
A történelem talán leghíresebb boszorkánypere a salemi eset. A Boston melletti kisvárosban 1692-ben két fiatal lányka (9 és 11 évesek) egyszer csak furcsán kezdett viselkedni: tagjaik kicsavarodtak, görcsösen vonaglottak, sikoltoztak, a sarokba vágták a Bibliát, még az istentiszteletet is megzavarták. Néhány nap múlva más lányokon is hasonló tünetek jelentkeztek. Az orvos nem tudott épkézláb magyarázatot a történtekre, ezért nemes egyszerűséggel rontást "diagnosztizált". A gyanú az indián szolgálólányra, Titubára esett, aki olykor valóban végzett ősi szertartásokat.
A kedélyek kicsit megnyugodtak, amikor sikerült a szolgálóból beismerő vallomást kicsikarni. Ám a lányok rohamai csak nem csillapodtak - ami a nagy tudású bírák számára azt jelezte, valaki még mindig kínozza a szerencsétleneket. A görcsben fetrengő lányok újabb és újabb nevekkel álltak elő, olyanokéival, akiknek elég rossz hírük vagy csípős nyelvük volt. A letartóztatottak száma elérte a százötvenet.
A duzzadó perben az "áldozatok", megrettenve a következményektől, egyszer csak bevallották, hogy ártatlan színjáték volt az egész. Erre aztán a feldühödött vádlottak - az "amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten" elve alapján - kiáltottak kígyót-békát-boszorkányt a lányokra, akik rémülten tértek vissza az eredeti történethez. Végül a kormányzónak kellett közbelépnie, aki nem engedélyezett több kivégzést, s ezzel véget ért a per. Hivatalosan tizenkilenc embert és egy kutyát akasztottak fel boszorkányság vádjával, több mint harmincan a kínzásokba haltak bele a börtönben.
A kor "igazságérzetére" jellemző, hogy a fogva tartás, megkínzás költségeit megfizettették a bűnös családjával. Nem a vádnak, hanem ennek esett áldozatul Tituba, akiről hiába derült ki az ártatlansága: mivel nem volt pénze, a perköltségek fejében eladták rabszolgának.

Régi feljegyzések szerint
A boszorkányok gonosz erők szolgálatában álltak, rontást, bajt, betegséget hoztak, szerelmi varázslásokat végeztek és az ördöggel cimboráltak. Általában este-éjjel látogatták meg áldozataikat, ekkor "nyomták meg" őket. Bogyoszlón például Szent György éjszakáján jöttek, söprűn, s addig maradtak az ember mellén, míg nem virradt. A nyomás ellen sokféleképpen védekeztek: nyírfaágat, tüskéket tettek az ablakba, fokhagymát dugtak az ágyba. A boszorkányok legfőbb rontása volt a szemverés vagy igézés. Összenőtt bozontos szemöldök, szúrós szempár - és máris kész a baj: a megigézett személy bágyadt, révedező tekintetű, fejfájós.