Jogi esetek

Egy észak-magyarországi kisvárosban éldegélt egy idős férfi, akinek nem voltak leszármazottai. Bátyja gyermekeivel jól kijött. Egyszer aztán unokahúga pénzt kért tőle kölcsön egy építkezéshez. Az öregember négyszáznyolcvanezer forintot a rendelkezésére is bocsátott a nőnek, a kölcsönről annak rendje és módja szerint szerződést írtak. Két év múlva ismét kölcsönkért az unokahúg, ezúttal százötvenezer forintot - ezt is papíron rögzítették, ahogy az előbbi ügyletet. Ismét eltelt egy év, s az öreg elkezdte visszakérni a pénzt. Mivel választ sokáig nem kapott, már testvérét kezdte hívogatni telefonon: szóljon már a lányának, fizessen. A százötvenezer forint két hónap múlva meg is érkezett, azonban az unokahúg váltig állította, hogy a nagyobbik összeget még egy évvel a második kölcsön folyósítása előtt megadta nagybátyjának. Tanú erre a férje, aki ott volt a nappaliban, amikor a pénzt átnyújtotta.
A meghazudtolt nagybácsi a bírósághoz fordult, kötelezze az unokahúgot, hogy fizesse vissza a kölcsönt kamatostul. A bírónak valójában azt kellett eldöntenie, vajon ez megtörtént-e már, ahogy az unokahúg állítja, vagy nem.
A nagybácsinak egyetlen, de elég ütős érve volt: a kölcsönszerződés maga. Ugyanis ha a kölcsönszerződést minden formasággal együtt, írásban kötötték, a visszafizetésről is lennie kellene egy átvételi elismervénynek. Ezt ráadásul éppen az ügyvédként dolgozó unokahúgnak kellene a legjobban tudnia. Az viszont úgy érvelt, hogy mivel a rokonáról volt szó, nem ragaszkodott egy átvételi elismervényhez. A nő arra is hivatkozott, hogy ha ő nem fizette meg az első, nagyobb összeget, akkor miért adott volna neki még egyszer kölcsön a nagybácsi? Banki pénztárbizonylattal igazolta, hogy az adott időpontban a kölcsön visszafizetéséhez szükséges vagyon többszöröse is készpénzben a rendelkezésére állt, vagyis anyagi helyzete sem indokolta, hogy nagybátyjának ne adja meg a kölcsönt. Végül kérte a bíróságot, hogy vizsgálják meg a nagybácsi elmeállapotát.
Az öreg nem beszámítható? Ezt lehet vizsgálgatni, de ezzel még nem nyer bizonyítást a kölcsön visszafizetése. A férj tanúskodna? Csakhogy a kölcsönösszegből közös házat vettek, tehát a férj saját adósságáról is szó van, nem lehet elfogulatlan. Megvolt a fedezet a visszafizetésre? Ez sem bizonyíték arra, hogy a tartozás valóban kiegyenlítésre került. Nagyvonalúan nem kért nyugtát az unokahúg? Jogvégzett ember hogy követhet el ilyen baklövést, különösen, ha a kölcsönszerződés megkötésénél még pontosan tudta, melyek egy ilyen ügylet szükséges formaságai?
A polgári eljárásjogban bizonyítani a feleknek kell: kinek-kinek azt, ami az ő érdekét szolgálja az adott perben. Ha nem tudja, akkor a bíróság nem fog nyomozni és bizonyítani helyette, hanem az ellenfélnek ítél. Ebben a példában a nagybácsinak kellett bizonyítani azt, hogy kölcsönt adott: erre képes is volt. Az unokahúg nem bizonyította, hogy tartozását megadta. El is vesztette a pert.