Falusi aprólékok

Ha az utcán leáll egy kis trécselésre, a hatvanhét éves Örzse néni soha szájára nem venné a "kereskedelmi ellátás" kifejezést. (Személyeket igen, az viszont más kérdés.) Pedig az ő lakóhelyén az önkormányzati jelentések mindig így fogalmaznak. Elvégre fontos szempont ez egy olyan kicsike csereháti községben, ahol még hetvenen se laknak.
Örzse néni mellesleg a "község" szót se szokta emlegetni, ha rendre elpanaszolja a szomszédasszonynak, hogy ebben a faluban, aminek egyetlen boltjába hetente csak kétszer jön friss kenyér és dobozos tartós tej, olyan kicsi a hűtőpult, hogy szinte soha nem lehet csirkeaprólékot kapni. Hentesük ugyan van, de Józsi csak akkor nyit ki, ha józan, ami nála elég ritkán fordul elő. Ráadásul aprólékkal nem bajlódik, és a bebarnult marhahúsokon, kampón függő félsertéseken mászkáló legyek láttán Örzse néni mindig kifordul az ajtón.
Örült hát módfelett, amikor egyik nap egy vadonatúj, jókora, puccos hűtőpultot látott a boltban. Végre vehet túrót és tejfölt, hiszen tehénke sincs már évek óta a faluban! Az áhított aprólékkal pedig reménye lehet egy jó kis csirkebecsináltra.
Örzse néni hát lázas kíváncsisággal nyitotta fel a monstrum tetejét, és öreg szemeivel lázasan kutakodva kereste a vágyott tasakot, amivel időnként a menye lepi meg a városból. Majd csapta is vissza a fedelet olyan sebesen, mintha darázs csípett volna a kezébe. Csak állt hűdötten, zúzmarás szívvel. Mert a hatvannégy éves Örzse néni nem él jégkrémen. Márpedig az új hűtőláda ezzel volt tele.