Mi történt a klottgatya alatt?

A világ közepe: a nő öle - a népdal szerint. Egyetértett ezzel múlt számunkban néprajzkutatónk is, mégis meglehetősen sötét képet festett arról, milyen volt a férfi és a nő testi kapcsolata negyven-ötven évvel ezelőtt vidéken. A nőknek mindig tűrniük kellett, s a férfiak rendszerint a gyors kielégülésre törekedtek. Vajon mi változott azóta? - kerestük a választ Szilágyi Gyula szociológusnál, aki az ezredforduló táján újra górcső alá vette a falusi hálószobatitkokat.
- Félő, hogy nem sok. A valamikori legényegyletekből szövetkezeti művelődési központok alakultak, azokból meg internetes teleházak, de a klottgatyák alá képtelen volt "begyűrűzni" Európa.
- És a női fehérneműk alá?
- Talán oda jobban. Érdekes módon a nők szexuális igényeit, vágyait lassan átformálják a tévében látott szerelmes filmek, olcsó szappanoperák, amelyekből árad az erotika. A hölgyek fantáziáját hamarabb megragadják a látottak, szeretnének többet adni és kapni az ágyban. Csakhogy nincs hozzá partner...
- Azt akarja mondani, hogy a férfiak nem vevők a kellemesebb, igényesebb együttlétre?!
- Legalábbis az elszigetelt, egy-két ezer fős településeken nem. A harminc év fölötti férfilakosság kétharmad részéről beszélek. A teremtés koronái sokat dolgoznak, lestrapáltak. Szexuálisan igénytelenek. Nem is vetkőznek le az aktushoz. Minek arra a kis időre?! A tisztálkodás hiányáról már nem is beszélve.
- Nincs itt ellentmondás? Épp a férfiakról hírlik, hogy a változatosságért, a különleges élményért könnyebben félre is kacsintanak...
- A félrekacsintás stimmel. Ám az aprófalvakban csak számszakilag járnak az élen. A testi kapcsolat minőségében igénytelenek. A vidéki embernek nagyobb dicsőség, hogy házastársa mellett váltogatja a nőket, mint az, ha a felesége lerúgná a csillárt gyönyörében.
- A férfiakra nem hatnak az erotikus filmek úgy, mint a nőkre?
- Bizonyos műveltségi, tanultsági szint fölött vágyakat keltenek, ám ezekben a zárt közösségekben óriási a szexuális elmaradottság. Egy huszonéves érettségizett lány mesélte, hogy egyszer társaságban nyolc általánost végzett párjával pornófilmet néztek. Másnap, amikor szóba került, a fiú csak ennyit tudott mondani a látottakról: az a szőke srác jól becsavart a pézsmába. Egy ötvenes férfi meg kerek perec kijelentette: nem tudná megcsókolni azt a nőt, aki az ő ékességét a szájába vette.
- Hogyan lehet ledönteni ezeket a réges-régi tabukat?
- Nehezen. Az emberek ugyanis nincsenek elzárva a szexuális ismeretek elől, csak nem tudnak és nem akarnak élni velük. Először is a férfiak általában el vannak ragadtatva önmaguktól, tetszelegnek saját tökéletességükben. Ezen kívül a partnerek egyszerűen nem tudnak beszélgetni egymással a vágyaikról és a problémáikról. Meglepődne, ha tudná, mennyire tájékozatlanok a férfiak.
- Mennyire?
- Egy kocsmai diskurzus során kiderült, hogy ivótársaim közül csak egyetlenegy ismerte úgy-ahogy a nő intim testrészeit. Ő ugyanis állattenyésztési szakközépiskolába járt, és valahol a nyulaknál részletesen "átvették" a nőket is. A falvakban élő emberek korán megszerzik első szexuális ismereteiket: a koca búg, a kanca sárlik, a kan kutya megűzi a szukát, s az érdeklődő gyerek pontos felvilágosítást kap, mi történik ilyenkor. Ám, sajnos, a többség meg is reked itt.
- Az állati ösztönök szintjén?
- Pontosan. Ne féljen kimondani. Szexuális felvilágosítás, intim nevelés nélkül, akár pornófilm az, akár erotikus könyv, szexlap vagy a baráti kör élménybeszámolója, sohasem oldódnak fel az ósdi gátlások, a tabuk. A nyitottabb, bátrabb középkorú nők hozhatnak némi javulást a testi kapcsolatokban, de igazi változást csak a tanult fiataloktól várhatunk.
- Nem túlzás azoktól az asszonyoktól várni áttörést a hálószobában, akik szó szerint szégyellik, ha élvezik az együttléteket?
- Valóban rendszerint csak az új kapcsolatban élmény az, ami később, sajnos, gépies gyakorlattá válik. Már ha egyáltalán valaha is élményszámba ment... A tiszántúli aprófalvakban élő, 25-30 éves, alacsony iskolázottságú nők 45 százaléka nagyon ritkán vagy sohasem éli meg a beteljesülést; számarányuk a 30-45 közöttiek körében sem éri el a negyven százalékot. Ha lehetséges, vidéken még fontosabb a partner megtartása, mint városon, hisz nagyon szűkös a kínálat, ezért kellemetlen kötelességként, szükséges rosszként is engednek a férfi kívánságának. "Cserébe" a valaha csinos, ápolt lányok szép lassan gondozatlanná válnak. Mert már nem érzik magukat nőnek. Megkopik a régi leányálom, hogy majd egyszer értük jön egy rendes fiú, aki nem iszik...
{p}
Az alábbi idézetek Szilágyi Gyula Tiszántúli Emanuelle című könyvéből valók:
 "Amikor hazakerültem falura, úgy képzeltem, hogy lesz egy sörtehajú, értelmes, barna srác, aki majd egy kicsit csábítgat, én majd egy gyenge pillanatomban engedek, együtt vagyunk egy darabig, később jön más, és úgy harminc körül férjhez megyek. Tehát azzal kezdtem, hogy barna és rövid hajú. Később úgy gondoltam, nem számít a hajszín, csak legyen rövid. Aztán ez sem számított már: nem baj, ha hosszú a haja, csak mossa rendesen. Végül úgy alakult, hogy elég mosni azt akkor, ha már zsíros, de nagyon. Arányos testű, kisportolt férfit szerettem volna mindig, de aztán megelégedtem azzal is, ha nem zsíros. Na jó, egy kis úszógumi még elmegy, de ne legyen pocakja. Később rájöttem, hogy egy kis pocaktól sem dől össze a világ, de legalább ne izzadjon, és ne szuszogja össze az ágyamat, anikor eljön a szerelem ideje. Most már tudom, hogy ez ilyenkor természetes, csupán azt tartom undorítónak, ha egy férfi cicit növeszt, ráadásul szőröset. Felénk negyven fölött hat férfinak összesen harminc foga van, e tekintetben sosem voltak illúzióim, már helyből megelégedtem azzal, ha nem árad belőle hagymaszag."

"Bélusom nem bújt ki a ruhájából, csak a nadrágját eresztette le combközépig - mint a jobbágy, ha deresre húzzák -, aztán egy határozott csípőmozdulattal birtokba vett. Felvettem a ritmusát, és vártam a szemében azokat a kis fényeket, amelyek majd percek múlva összefolynak és lángba vonják a pupillát. De Bélusom lehunyta a szemét, s csak arcának apró rándulása jelezte, ha egy-egy jól sikerült mozdulat boldoggá tette. Mozgása monoton volt, de szakszerű, aztán a nyolc hónapos egyedüllét után végre engem is felszított az örvény, és emelt egészen a csillagok fölé. Bélusom vállgödrében tértem magamhoz, kedvesem a hátán feküdt - derékszíj becsatolva, a nadrág a hastájon hibátlanul begombolva -, diszkréten horkolt, és én úgy éreztem, felesleges vagyok. A fürdőszobában rendbe tettem magam, s a tükör előtt eszembe jutott, hogy Bélusom csak úgy csatakosan menetkész állapotba került. Hogyan tisztálkodik? - villant át az agyamon, de aztán hamarosan megoldódott a kérdés. Amikor kiléptem a fürdőszobából, senki sem volt a lakásban. Kinyitottam az ajtót, s a ház mellett észrevettem szerelmemet. Csípőre tett kézzel állt a kert sarkában, s diadalmas férfiúságában nyakon pisálta a fagytól gyötört krizantémokat."

"Változatos szexuális életet éltem, mert gyakran voltak külső kapcsolataim, s ezek nagyobb élményt jelentettek, mint otthon a hétköznapi formagyakorlatok. Amikor a férjemnek egy éve nehézségei támadtak, még örültem is neki, gondoltam, lassan leáll majd a családi verkli. Hát alaposan csalódtam. Én mindent elkövetek, hogy sikerüljön, mert ha nem jön össze, akkor hisztériázik. Azt mondja rám, frigid vagyok. Huszonegy éve vagyunk együtt, összehozott ide házat, két kocsit, nyaralót. A környékbeli szövetkezetek gabonáját, kukoricáját meg cukorrépáját vásárolja fel és adja tovább, mióta ismerem, állandóan rohan, telefonál, üzletel, de már nem bírja. Az első két évtől eltekintve sosem volt egy nagy durranás, de nem beszéltünk róla, nem akartam megbántani. Most meg már mit mondjak neki?!"

"Keserű József gátőr már régóta egy illatos, városi lányról álmodott. 1976-ban egy hetet társasutazott Ausztriában, összejött az egyik útitársával - egy huszonhat éves titkárnővel -, és életében először úgy szeretkezett, hogy a lány volt felül és hátat fordított neki. Azt mondta, nem is az aktus, hanem a látvány volt felejthetetlen, és nehezen törődött bele, hogy ezt az élményt nem hozhatta haza. Hozott viszont egy halom magazint - tényleg gyönyörű lányok mutogatták magukat -, de Jóska csak a feneküket csodálta, a finom kis melltartókat meg az átlátszó hálóingeket. Végzetesen beleszeretett az álomszép tüllcsodákba, és nagyon elkeserítette, hogy a langyos nyári alkonyatban csak gyűrött szoknyák alól tudja lehúzni az átizzadt bugyikat. De azért persze gyakorolta szorgalmasan."