Jogi esetek

A szülők még jóval a rendszerváltás előtt vásároltak egy tanyát Bács-Kiskun megyében, melyet később olvasónk örökölt. A romos, öreg ház helyére szép újat építettek, rendben tartották az ingatlant. Nem is volt gond egészen addig, amíg el nem jött a rendszerváltás és a szövetkezeti részarányföldek kiadásának ideje. A tanya melletti földet törvény szerint annak a részarány-tulajdonosnak kellett volna kiadni, akié a tanya - feltéve, ha azt igényli. Olvasónknak volt részaránytulajdona, és kérte is a ház mellett elterülő területet. Ám mégsem kapta meg.
A dolog azon csúszott el, hogy a szükséges papírokat - hivatalosan - nem nyújtották be a földkiadó bizottságnak. Vagyis amikor a földkiadó bizottság eldöntötte, a terület kié legyen, nem is tudott arról, hogy a tanya tulajdonosa is igényt tartana rá. Ekkor kezdtek utánanézni, hogy mi lehetett a baj a kérelemmel. A család egy tagja személyesen kereste fel a bizottság alelnökét, és az ő kezébe nyomta a paksamétát. Mivel az alelnök helybeli volt, más is így járt el: nem vesződtek a hivatalos útvonallal, hanem simán rábízták az ismerősre ezeket az iratokat. Csak amikor kiderült, hogy egy másik részarány-tulajdonos kapta meg a tanya melletti földeket - aki ráadásul nem bizonyult igazán jó szomszédnak -, akkor kezdték keresni, hová lett az igénybejelentő paksamétájuk. De nem volt sehol.
A bizottság határozatát természetesen megtámadták. Arra hivatkoztak, hogy törvényt sértettek a földkiadók, hiszen nem a tanyatulajdonosnak, hanem másnak adták a környező termőföldet. Csakhogy mire a dolog a bíróságra került, addigra az alelnök, akinek átadták az iratokat, már elhunyt. Így semmivel nem tudták bizonyítani, hogy a kérelmüket valóban benyújtották. Ráadásul az is kiderült, hogy a földhivatali nyilvántartásban nem ott van a tanya határa, ahol azt a tulajdonosok tudták, hanem jóval beljebb: a szomszédos termőföldhöz tartozik a két kút, a verem meg a kerti vécé is. Hogy ezt mikor és hogyan mérhették el, az már kideríthetetlen, a bíróság nem is foglalkozott vele. (Valószínűleg a tanyaterület megvásárlása után, de a földkiadás előtt.) Így aztán a baj még nagyobb lett, hiszen a földkiadó bizottság döntésével nemcsak a környező föld veszett oda, hanem a tanyaterület egy része is.
Az első pert, amelyet azért indítottak a tanya tulajdonosai, hogy a környező földre vonatkozó földkiadó bizottsági határozatot nyilvánítsák jogszabálysértőnek, elvesztették.  Mégpedig azért, mert úgy látta a bíróság: nincs bizonyíték rá, hogy beadták volna az igényüket, a bizottság a meglévő iratok alapján helyesen döntött.
Mai esetünk tanulsága egyszerű. Hivatalos levelezésünket ne bízzuk senkire. Amikor súlyos forintokra rúgó ügyeinkben iratokat adunk át, sose távozzunk üres kézzel. Ha ismerősnek adjuk kezébe a paksamétánkat, akkor is kérjünk tőle átvételi elismervényt. Postán semmi lényegeset ne adjunk fel ajánlott szelvény, fontosabb esetben tértivevény nélkül. A földkiadó bizottságok működése, a földek kimérése során olyan elmismásolások történtek, hogy sok esetben még az ingatlan-nyilvántartásban sem lehet megbízni. Ilyenkor fontos tudni, hogy saját biztonságunk érdekében mindent elkövettünk.