Jogi esetek

Bölcs igazságtevőkről temérdek mese szól. Aki kicsit is követte az elmúlt idők jogi rovatait, az tudja, hogy a bíróság ma bevallottan nem szolgáltat igazságot - pusztán csak jogot. Ami néha fedi, néha nem fedi egymást, mégis vannak az "igazságtételnek" jogi megjelenési formái is.
Kertes házban, csendes, nyugodt környéken éldegélt egy család, egészen addig, amíg a szomszéd italboltot nem nyitott. Onnantól kezdve reggeltől estig áruszállítás, üvegcsörgés, teherautók jövés-menése hallatszott, estétől hajnalig pedig a vendégek ténfergése, ha nem éppen danolászása. A lakók tűrtek egy darabig, majd veszekedtek, aztán kihívták a hatóságot, ugyan mérjék már meg a zajszintet. Ami - csodák csodájára - az áruszállítás ideje alatt tényleg meg is haladta a határértéket. Ezzel az eredménnyel az apa vígan elkocogott a bíróságra, hogy most már lehet a kocsmát bezárni.
A családfő a polgári törvénykönyv századik paragrafusára hivatkozott, amely a szomszédok együttélését szabályozza. A tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait, szükségtelenül zavarná vagy jogaik gyakorlását veszélyeztetné. Jelen esetben nem volt kérdés, hogy a szomszédokat zavarja az italbolt úgy általában, hiszen máskülönben nem mentek volna a bíróságra.
Hivatkoztak arra is, hogy a pihenéshez való jogot az alkotmány biztosítja számukra, és ezt nem tudják gyakorolni, ha álló nap teherszállító gépek zaja veri fel a csendet. Ráadásul még bizonyítani is tudták, hogy a zaj nagyobb, mint ami elfogadható. Következésképpen a zavaró tevékenység folytatását a bíróságnak meg kell tiltania a jövőre nézve. Ez pedig egyet jelent a kocsma bezárásával.
Természetesen a kocsma bezárása igen súlyos következményekkel jár, hiszen az biztosítja a szomszéd család megélhetését. Mit lehet ilyen helyzetben tenni? A bíróság megpróbálja értelmezni a törvényt, és belecsimpaszkodik egyetlen kifejezésbe, amely segíthet dűlőre vinni a kérdést. A törvény ugyanis nem minden zavaró tevékenységet tilt, csakis azt, amely szükségtelen. Innentől kezdve azt kell meghatározni, hogy miféle zavaró magatartás lehet szükséges, és miféle nem az. Jelen esetben azért kissé furcsa helyzethez vezetett volna, ha a bíróság bezáratja a kocsmát, hiszen annak létesítésére a különböző hatóságok engedélyt adtak.
Hasonló esetben az "igazságtétel" úgy történik, hogy a bíróság mérlegre teszi a két oldalon álló érdekeket. Az egyik oldalon a pihenéshez, nyugalomhoz, zavartalansághoz való érdek áll, a másik oldalon viszont a megélhetés forog kockán - a mérleg ilyen módon az utóbbi felé billen. Tehát a kocsmát bezárni nem kell.
De ezzel az ügy még mindig nincs lefutva. Hiszen így azt mondanánk, hogy pukkadjon csak meg a szomszéd, míg a teherautók pöfögését hallgatja. Ezért a zavaró körülmények szükségtelen részét meg kell szüntetni. A jelen helyzetben ezt úgy oldotta meg a bíróság, hogy meghatározott időszakra korlátozta a zajjal járó áruszállítást: hétköznap reggel hat és kilenc között szabad zajt csapni, máskor viszont nem.