Jogi esetek

A hozzánk érkező levelek jelentős része szomszédjogi problémákkal foglalkozik. Milyen messze legyen a kerítéstől a méhkas, milyen hangosan hallgathatja a szomszéd a magnót? Most egy kissé fifikásabb esetet járunk körül.
Két szomszédvár állt egymás mellett a folyóparton, két üdülő. Az egyik tulajdonosai gondoltak egyet, és kibővítették a házat: méterekkel meghosszabbították az oldalát, plusz ráépítettek még egy szintet. És mivel nem akarták, hogy napozásukat a szomszéd is tátott szájjal bámulhassa, építettek egy jó masszív téglakerítést is, amely két és fél méter magasra nyúlt. Arról már elfeledkeztek, hogy ezzel nemcsak a nyugalmas pihenést biztosították a maguk számára, hanem egyúttal szép nagy árnyékot produkáltak a szomszéd udvarán, sőt megszüntették a folyóra nyíló panorámát is. Amit az ellenérdekelt fél nem is habozott szóvá tenni.
Hasonló esetben, hogyha a szomszéd jogsértően építkezik, be lehet perelni, és le lehet vele bontatni a sérelmezett épületrészeket. Csakhogy példánkban az építési hatóság engedélyt adott az üdülő kibővítésére és a két és fél méteres kerítésre egyaránt. Vagyis az eljárás a lehető legnagyobb rendben zajlott. A szomszédot ez nem vigasztalta, mivel ő a folyóra akart kinézni reggeli közben, ezért aztán beperelte a tulajdonost és az építésre engedélyt adó hatóságot is.
Az egész szomszédjog egyetlen központi rendelkezésből vezethető le: a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait, szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. A polgári törvénykönyv e könnyen megjegyezhető, századik paragrafusára hivatkozott a felperes: a kerítés őt szükségtelenül zavarja, kéri tehát a kártérítést. Ingatlanának értékcsökkenését kétmillió forintra taksálta, ezt az összeget szerette volna zsebre tenni, akár az építési hatóságtól, akár a szomszédtól. Az építési hatóság azzal érvelt, hogy a rá vonatkozó szabályokat, szabványokat, előírásokat betartotta, őt tehát közigazgatási jogkörben okozott kárért felelősség nem terheli. A szomszéd viszont úgy gondolta, hogy jogerős építési engedély birtokában ő azt épít, amit csak jónak lát.
A bíróságnak két dolgot kellett eldöntenie. Az első, hogy hibázott-e az építési hatóság, amikor engedélyt adott egy olyan építkezésre, amely sértette a szomszéd érdekeit. A tanács úgy döntött, hogy nem: az építési hatóságnak bizonyos szabványokat kell ellenőriznie és betartatnia, de minden körülményre, mint amilyen a kilátás, nem lehet figyelemmel. A másik kérdés, amelyre válaszolni kellett, az volt, hogy lehet-e olyan építkezés jogsértő, amelyre az építési hatóság rábólintott. Hiszen az engedély meglétéből arra következtet az állampolgár, hogy az épületek felhúzásának nincsen jogi akadálya.
A bíróság úgy döntött, hogy az engedélytől függetlenül az építkezés kárt okozott a szomszédnak, vagyis megfelelt a polgári törvénykönyv századik paragrafusában foglaltaknak. Tanulság tehát: ha tudván tudjuk, hogy kiszúrunk a szomszédunkkal, akkor hiába próbálunk a hatósággal takarózni, a bíróságon ki fog lógni a lóláb.