Jogi esetek

Nem tudom, kerültek-e már hozzám hasonló helyzetbe, de megosztom Önökkel egy némiképp indokolatlan, mégis gyakori riadalmamat. Amikor az út mellett lehúzódott vagy kissé lesodródott autót látok, nehezen tudom eldönteni, vajon bajban van-e a sofőr, vagy csak a sürgős dolgát végzi. Nem mindegy ugyanis. Mert ha a sofőr bajban van, és nem állok meg, bűncselekményt követek el. Ha viszont a második verzióm igaz, jobban teszem, ha továbbhajtok, elvégre az ilyesmihez senki sem kíván nézőket magának. A probléma jogi hátterét a segítségnyújtás elmulasztása nevű büntető tényállás adja, egy ilyen esetről lesz szó alább.
Éjszaka a zebrán haladt át egy gyalogos. Körülbelül negyven kilométeres sebességgel a csúszós úton érkezett egy autó. Nem tudott megállni, de a sebességét sikeresen csökkentette, az elütött gyalogos mindjárt fel is kelt. Az autós rögtön megállt, kiszállt, felajánlotta a segítségét, de a sértett már ballagott is a járda felé, kezével intve, hogy jól van. Majd ugyanezt szavakba is foglalva jelezte az autósnak, hogy menjen nyugodtan tovább.
Utóbb azonban kiderült, hogy a gyalogos mégis sérüléseket szenvedett, bár kevésbé súlyosakat. Olyannyira enyhéket, hogy maga is csak hazafelé sétálva vette őket észre. Ez a tény azonban az ügyészség szerint megalapozta a veszélyeztető által elkövetett segítségnyújtás elmulasztásának bűntettét. Ennek az a lényege, hogy aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy közvetlen veszélyben lévő embernek, az bűncselekményt valósít meg. Az egész jogi szabályozás annyiban a bírósági gyakorlaton alapul, hogy mi is lenne az elvárható segítség minimuma, ez ugyanis nem szerepel a Büntető törvénykönyvben.
Tehát ha úgy látszik, hogy valaki megsérült, először is meg kell állni, és meggyőződni arról, baj van-e, vagy nincs. Ha úgy tűnik, hogy van, a következő minimális lépcső felajánlani a segítséget. Ha ajánlatunkat elfogadják, akkor azt kell megtenni, ami tőlünk telik. Vagyis egy átlagembertől elvárható, hogy orvost hívjon. De az nem, hogy maga végezzen orvosi beavatkozást. Ha éppen orvosok vagyunk, akkor tőlünk az is elvárható, hogy ilyen minőségünkben beavatkozzunk, és ha nem tesszük, megvalósítjuk a segítségnyújtás elmulasztását.
Esetünkben arról kellett döntenie a bíróságnak, hogy eleget tett-e a sofőr a megállási és meggyőződési kötelezettségének. Mert egy dolog, hogy megállt, kiszállt az autóból, viszont igazából nem győződött meg arról, valóban nincs-e baja a gyalogosnak. Elfogadta a sértett kijelentését, megnyugodva visszaült az autójába, és otthagyta az elütött férfit. Ez az érvelés az autós bűnössége mellett kardoskodik.
Ha a dolgot onnan közelítjük meg, hogy megtett-e minden tőle elvárhatót, akkor viszont oda jutunk: igen. Elvégre ha valaki többször megerősíti, semmi baja, semmije sem fáj, nem vizsgálhatjuk meg a helyszínen, és amellé, hogy elütöttük, nem cipelhetjük akarata ellenére a kórházba.
Az ítélet azonban egy harmadik érvet vett figyelembe: ténybeli tévedés történt. Menthető okból tévedett a sofőr a tekintetben, hogy az elütött személy sérült-e vagy nem, mert minden tőle telhetőt megtett azért, hogy az igazság kiderüljön.