Kinek mondjam el?

Kedves Krisztina!
Ötvenkilenc éves, csökkentlátó (illetve az egyik szememre embólia után megvakult), nyugdíjas asszony vagyok. Harmincöt éven át dolgoztam mint körzeti ápolónő. Tíz évvel ezelőtt elkezdtem könyvet írni Nővér a Viharsarkon és Sérült gyökerek címmel a hivatásomról, munkámról, a Sárrét embereiről, beleszőve az életem. A sok trombózis és az agyi embólia után nehezen - nagyító és diavetítő lencse segítségével - folytatom az írást, a mai napig. Baráti segítséggel számítógépes kéziratok tömege készült el. Sok-sok kéziratom eltűnt már, mert nem kaptam vissza, de egyszer-egyszer nyertem is velük. A helyi képviselő-testülettől kértem alapítványi támogatást, mert pénzem nincs. Sorvadt lábaim miatt évek óta nem mozdulok ki a város peremén lévő lakásomból, mindennapjaimat az írás tölti ki. Így oldom a magányom, hogy a múlt emlékeit - jó és kevésbé jó történéseit - leírom. Jól vagy rosszul? Ezt szeretném megtudni.
Kérdésem az, hogy ki olvasná el és adna véleményt a tartalmáról, az írás értékéről - ha van neki egyáltalán. Az eddigi tapasztalatok alapján csak olyan helyre küldeném, ahonnét visszakapom. Kitől kérjek tanácsot, hogy kiadható lenne-e?
Erőt és egészséget kíván:
Özv. Sz. Imréné

Kedves Sz. Imréné!
Válaszomat talán nem is az újságban várja (erre utal a nekem küldött, felbélyegzett boríték), utólagos engedelmével mégis közzéteszem levelét. Teszem mindezt elsősorban azért, hogy mások is töltekezhessenek belőle. Hogy velem együtt mások is láthassák, sok gondtól, bajtól (özvegységtől, komoly betegségtől, szegénységtől) sújtottan is lehet értelmes életet élni. Hogy velem együtt mások is megérthessék, még a nehéz helyzetekben is céllal és tartalommal kell megtölteni a mindennapokat. A jó példából oly kevés van, merjük hát vállalni és leírni azt, ami szép, tiszteletre méltó és megható.
Mindemellett érthető, hogy szeretné megtudni, írása külső mércével mérve milyen értékkel bír. Effajta bírálat érdekében konkrét címmel sajnos nem szolgálhatok. Azt javasolom, próbálja meg felvenni a kapcsolatot könyvkiadó cégekkel. Regénypályázatokat is kiírnak időről időre, azokon is elindíthatja műveit. E pályázati felhívásokról, valamint a kiadók elérhetőségeiről legegyszerűbben az interneten keresztül tájékozódhat. Kérje meg ismerőseit vagy a helyi könyvtár, esetleg teleház munkatársát, hogy segítsen Önnek ebben. Mindezen túl szívesen vennénk, ha szerkesztőségünkhöz is eljuttatná írását, kíváncsivá tett minket.
A kéziratokat valóban sok helyről nem szeretik visszaküldeni, de ha írását barátai számítógépre vitték, akkor bárhová eljuttathatja elektronikusan (e-mailen, floppyn vagy CD-n egyaránt), anélkül, hogy az eredetit kiadná a kezéből.
Bárhogyan alakul írásainak a sorsa, bármilyen visszajelzéseket kap, ne feledje, a bírálatok mindig szubjektívek. Ne hagyja magát eltántorítani, ne engedje, hogy elvegyék magától a legfontosabbat: az írás örömét. Higgye továbbra is, hogy valahol, valaki, valamilyen formában visszaemlékezéseinek egyszer biztosan hasznát veszi. Élvezze továbbra is ezt a csodálatos elfoglaltságot, amihez kitartást és sok-sok örömet kívánok!
Üdvözlettel: