Őfelsége, a gyermek

- Mióta a beteg gyerekeket látogatom, azóta tudom igazán értékelni, hogy az én három csemetém egészséges - mondja Újfalusi Ildikó, a Csodalámpa Óhaj-Sóhaj Kívánságteljesítő Alapítvány egyik létrehozója. E kezdeményezés abból a gondolatból született, hogy nemcsak a pirulák segítenek a sokszor életveszélyes állapotú kis pácienseken. Előfordul, hogy a leletei is jobbak lesznek annak a nebulónak, akinek régóta dédelgetett vágyai valóra válnak. A lélek gyógyszere legalább olyan hatásos, mint a testé.
- Az orvosok előbb bizalmatlanul méregettek minket, később aztán a sikereink meggyőzték őket is - meséli Ildikó. Az alapítvány szomorú apropóból született, hiszen Patzauer Gábor és felesége, Éva saját, súlyosan beteg kislányukhoz jártak be a kórházba, s így találkoztak a sok reményvesztett, a végeláthatatlan kezelésekbe belefáradt családdal. Ám kiderült az is, hogy a kicsik fantáziája határtalan. Még ott benn, a kórteremben is dunai hajózásról meg sárkányrepülésről álmodoznak, vagy arról, hogy egy híres színésznő az ágyuk szélére üljön, s csak nekik meséljen. A csodalámpások pedig bebizonyították, hogy némi szervezéssel és jó szándékú segítséggel még a legmerészebb álmok is valóra válhatnak. Az alapítvány 2003 ősze óta 258 kívánságot teljesített.
- Először meglepődtünk, hogy az ismert művészek, mint például Halász Judit is, rögtön, első szóra vállalják, hogy találkozzanak a kis betegekkel. Az Irigy Hónaljmirigy tagjai az öltözőjükbe invitálták az egyik csemetét, s órákig beszélgettek, viccelődtek vele. Igyekszünk rábeszélni a kicsiket, hogy ne csak tárgyakat, ne csak számítógépet, játékot kérjenek. A tárgyakra ráunhatnak, de a különleges élményekből hetekig, hónapokig élhetnek - avat be az "óhajföldi" eseményekbe Újfalusi Ildikó.
Lehetetlenség? Az nincsen. A tízéves Dorottya még viszonylag könnyen megoldható feladat elé állította az alapítványt, ugyanis cirkuszba szeretett volna menni. A hatéves Ronaldo biciklit kért; Viktória pedig arról álmodott, hogy - mint egy balerina - igazi táncosokkal gyakorolhasson. A hétesztendős Richard már alaposan feladta a leckét: ő Jackie Channel akart találkozni - hamarosan ez is sikerülhet.
A gyermeknapra a Bolyki Brothers jótékonysági koncertjével készül a fővárosi Csodalámpa Alapítvány. Május 28-án este nyolc órára a Budapest Kongresszusi Központba várják a közönséget a világslágerek feldolgozásaiból összeállított műsorra.

Hagyj békén, most nem érek rá!
Hányszor kezdődik ezzel a mondattal a monológ, amit a csemeténkhez intézünk. Pedig ő nem az ezresre vágyik, amit futtában a kezébe nyomunk, hanem a társaságunkra, a figyelmünkre. Ám valami mindig közbejön. Ma nem jutunk el moziba, mert takarítani kell. Holnap szomorkásnak találjuk az időt, s nem indulunk el kirándulni. Holnapután lemondjuk a családi nyaralást, merthogy a főnök összevonná a szemöldökét, ha szabadságra mennénk.
Utódunk pedig türelmes...
A kétéves órákig kucorog mellettünk, s várja, hogy tologassuk végre a kisautót. A bölcsődés könnyes szemmel integet utánunk az ablakból, míg mi munkába rohanunk. Az óvodás filctollal királynői szépségnek rajzol minket. A hétéves földre szállt angyalként munkálkodik órákon át, hogy gyöngybetűkkel kanyarítsa a nevünket. A tízéves napokig könyörög, hogy elvigyük biciklitúrára a szomszéd faluba. A tizenkét esztendős lemond a fagyiról, hogy névnapi ajándékot vehessen nekünk. A tizenhárom éves...
Nos, a kamasz egyenesen megkönnyebbül, ha nem érünk rá. Úgyis ciki volna velünk nyilvános helyen megjelenni. Ha jó előre időt kérünk tőle, s épp nem találkozhat egyetlen haverjával sem, esetleg eljön velünk túrázni. Ha kikönyörögjük a közös nyaralást, s kegyeskedik velünk tölteni néhány napot, készüljünk rá, hogy reggelente unott képpel vonul végig a parton, s miután megvág bennünket néhány ezressel, estig alig látjuk.
Az üdülés végén pedig kiköti, hogy az idei volt az utolsó...